Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Dr. Noszky Jenő: A szeghalmi reálgimnáziumi tantervhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 55 nősen az I—II-ban így is túlsók a kötelező 30 óra. Mégsem lehet a 9—10 évest, a 17—19 évest egy kalap alá fogni. Azonban itt könnyű segíteni: egy kis reductíóval létre lehet hozni a fokozatos átmenetet. Annál is inkább, mert az ének, meg a zene igazán nem lehetnek komoly, kötelező tárgyak, mikor oly magas százalék a tanulók közt a „botfülű" és nem „jóhangú“, akikkel kínlódni, illetve akiket kínozni igazán vétek — azon az egy-két éven át is. (Ami azonban nem zárja ki. hogy az alkalmasoknak az iskola komoly lehetőséget ne nyújtson ebben is.) Úgyszintén fölösleges a külön szépírás és helyesírás tantárgy is, amelyet csak az anyanyelvi oktatással kapcsolatban lehet (de a többi is segítsen!) szigorú következetességgel és állandó munkával igazán elsajátítani. Továbbá a nagyobb óraszámú tárgyakból is el lehet venni e célból egy-egy órát. Úgyhogy az I.-ben 24, a Il.-ban 26, a III—IV.-ben 28—29 óra nagyon elég. 3. Tényleg célszerű a mellékórák intézményes megszorítása, hogy legalább 4 délutánja, az ünnepnapin kívül, minden tanulónak szabad legyen. A kötelező hivatalos játékdélután is igazán felesleges, mert a legtöbb tanulónak csak teher. Inkább legyen igazi játszótér, ahol szabadon mozoghasson. A cserkészet révén százszor annyit lehet elérni, mint a század elejének eme felfújt, de halva született reformjával. Az okos és rendszeres testnevelés, — de rekorder tenyésztés nélkül (hisz újabban már a „sport", egyéb kilengéseken kívül, szinte gladiátor produkálásra törekszik, akiket nemcsak hizlalnak, hanem adnak és vesznek), így — elegendő lesz a „mens sana in corpore sano" elérésére. 4. Nagyon helyes, hogy csak egy modern idegen nyelvet (nálunk feltétlenül a németre van szükség, — de emellett a tényleges nyelvtehetség tanulhat még egy más világnyelvet is külön) tűz ki célul, amelyet kellő módon, csoportokban is, ha kell, de a mai kárbaveszett sallangok nélkül — meglehet tényleg tanítani. Legalább annyira, hogy el ne adják a szegény 6—8 éven át vele foglalkozott gyereket, mint ma történik — a másképpen nem tanultak jó 90 százalékával. 5. Nem lehet eléggé kiemelni, hogy végre már felismeri a tényleges természetismeret fontosságát azzal, hogy legalább pár órával beviszi a felső osztályokba is. Itt fontos a folytonosság, a hézagok eltüntetése — legalább heti egy-egy órával, ha egyelőre más mód nincs rá. Legalább meglehet tartani az emlékezetben. Bár e tekintetben nagy igaza van Kilczer kartársnak (Prot. Tanügyi Szemle 1930. 165 1.), hogy az igazán eredményes tanításhoz legalább 3 óra volna szükséges. Kivált a nagyobb tárgykörű és a szemléltetésre épített tárgyaknál érezhető ez. Ugyancsak tapasztalhattam a cseh megszállás alatti két évben, Késmárkon, mikor hirtelen ránkzúdult a heti 1—2 órás tárgyak áradata — reformul. Végül pedig az egyes tanulók speciális érdeklődésének kielégíthetésére megfelelő szabad foglalkoztatásokat, szeminárium-féléket kell tartani. Akár önképzőkör formában, akár máskép, de tényleg szakemberi felügyelet mellett, illetve vezetéssel. Ennek azonban feltétlenül kényszernélkülinek kell lenni és a 3. pontban említett követelményeket szigorúan meg kell tartani.
