Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 8. szám - Papp László: A mezőtúri református gimnázium 400 éves jubileuma

próbálja Magyarország meghálálni azt a nivelláló, összesímító, egysé­gessé tevő irányt és hatást, amit a magyar református iskolák a magyar társadalom érdekében végeztek. Tábori Kornél Faragó Bálintról emlékezett kedvesen s nagy tetszés mellett. Fekete József a szeretetről s háláról szól, amik ma összegyűjtötték a volt tanítványokat. Zsigmond Ferenc egyetemi magántanár az 1900-ban érettségizettek nevében emelkedik szólásra. — Nagy dicsőség, hogy ez az intézet kezdte meg a jubileumok sorát. A volt diákok boldog örömmel látják, hogy az alma mater viruló egészségben tartja eljegyzését az ötödik századdal. A kissé hosszúra nyúlt gyűlést bankett követte a kaszinó két termében. A napi sorrend szerint utolsó, de hatásában mélységes ese­ménye volt a hősi halált halt 2 tanár s 66 diák emléktáblájának le­leplezése. A fekete gránitba vésett s fehérmárvány kerettel körülvett emléktábla a főbejárat falába van illesztve. Az ÖDE nevében Erdős Dezső mondott beszédet s adta át az emléket az intézetnek. Egy kis nemzet csak erkölcsi erejének növelé­sével lehet naggyá, szólott. A nevelés egyik forrása az érdemek meglátása, az érdemesek méltatása. Megmozdul ma a csendes temető, s eljönnek az érdemesek, hogy vigasztaljanak: a drága ősök, akik csak mécsest gyújthattak hajlékaikban, de szívükben a hazaszeretet lángja égett. El­jönnek a szellemi munkások, akik életük kincses tárházát áldozták a köz javára. De eljöttek a legnagyobbak, akik a legnagyobbat áldozták, a magyar diák-hősök, a vitézek (e szóra a lepel lehullt). Ók az Isten legnagyobb ajándékát, az életet tették a haza oltárára. Lelkűk kiszállt, hogy az iskola minden zugában lángot gyújtson. Csonka-Magyarország minden virágából sem lehetne méltó koszorút fonni e hősök homlokára. De eljön majd az idő, amikor koszorút hozunk a Kárpátokból, Erdély­ből s a Bánát virágaiból. Borsos Károly veszi át az emléket. Ez a tábla nemcsak a hősi diákok emléktáblája, jegyezte meg, hanem bizonyságtétel az öregdiákok fenkölt gondolkozása mellett is. Bizonyság, hogy szíveikben most is ott élnek azok a nemes ideálok, amiket ez az iskola plántált beléjük. Min­denkor kegyelettel fogják megőrizni ez emléktáblát s örök emlékezetül szolgál tanároknak s diákoknak a kötelességek hűséges teljesítésére. Császy őrnagy volt a következő szónok. Találkozott ma a múlt, jelen s a jövő, úgymond. Ma, amikor a mammon lett úrrá a lelkeken, szük­ség van ezekre az emlékművekre, hogy hirdessék: legnagyobb érték a hazafias önfeláldozás erénye. A mai nemzedékre nagy felelősség hárul. A harctereken szétszórt sírok az ezeréves határokat követelik. Császy őrnagynak az ifjúsághoz intézett buzdító szavai után Erdélyi József olvasta fel alkalmi költeményét. Majd dr. Quírsfeld János főorvos beszélt. — E hősök meghaltak értünk, emelte ki, pedig ők is szerették az életet, de odaadták azt, mert erre tanította őket az alma mater, mert tudták kötelességeiket, mert magyarok voltak. ^ _________ PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE _______ 53

Next

/
Thumbnails
Contents