Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 39 nekem a megboldogult iránt atyai barátsággal viseltető öreg tanárnak jutott szomorú osztályrészül a kegyeletes kötelesség, hogy „laudatio funebrist“, dicséretet mondjak egy minden dicséretre méltó férfiú fölött, aki ifjonta a szülei ház, iskola büszkesége, édes dicsekvése volt, majd idők múltával a tudományos világnak itthon és magyar hazánk szűk határain túl számottevő értéke, dísze, végül, fájdalom, áldatlan közéleti viszonyaink, a leroskasztó életküzdelmek s idegőrlő gondok tragikus áldozatja lön... *Czebe Gyula 1887-ben született Mezőtúron református ősnemes birtokos családból. A gimnáziumot szülővárosában végezte. Latin-görög szakos tanári pályára a budapesti tud. egyetem bölcsészettudományi karán készült elő. Tanulmányai idején az „Eötvös-kollégium" tagja volt. Negyedéves hallgató korában a klassz, filol. pályatétel megoldásával díjat nyert, ugyanakkor a filol. szeminárium széniori tisztségét viselte; amely kitüntető megkülönböztetés, az előbbi körülménnyel együtt jövőbeli elhivatottsága és tanulmányi irányvélasztása döntő tényezőjéül tekinthető. A kettőhöz járult harmadiknak egy mindeniknél fontosabb mozzanat: a szaktanári ráhatás. Ennek élénk tudatában sorolja fel napló jegyzetei közt elismerő meleg szavakkal, mindazon vezető férfiak nevét, akik akár előadásaik tartalmával, szellemével, akár jellemök s egyéniségük varázsával reá közvetlen s egyhamar el nem múló befolyást gyakoroltak.• ** Az abszolutórium megszerzése után egyelőre nem sietett tanári szolgálatot vállalni, inkább minden lekötöttség nélkül, szabadon, a jövendő foglalatosság gondolatától vezérelve folytatta egyre szélesedő mezőkön tudományos szakismeretének gyarapítását. Időközben a Vay grófi család egy szépreményű ifjú tagjának érettségi előkészítését vállalta s vele időzött kint hónapokig Berlinben. Majd megválva tőle, elnyerte „summa cum laude“ a bölcsészeti doktorátust (1908), csakhamar a tanári oklevelet, ezután meg katonai szolgálatot teljesített Bécsben s mindezek elmúltával állami és ref. egyházkerületi ösztöndíj élvezetében két kerek esztendeig időzött külföldön mélyenjáró szaktanulmányoknak szentelve ereje javát. Mintha egy előtte lebegő szellemi táblán untalan olvasná a magyar tudományosság mezején kijelölt munkakörét, oda-hivatottságát és sikereit, de bizonnyal nem a reá várakozó tragikus életsorsot. Az 1910—11. évet Berlin és München egyetemein, a rákövetkezőt Athénben töltötte; ugyanakkor beutazta Görögország jó nagy részét s végül Konstantinápolyi látogatta meg. Tapasztalatok s új ismeretek bőségével gazdagon tért haza 1912 őszén Budapestre, ahol a szerb Tökölianumban nyert prefektusi állást s egyidejűleg a tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumában gyakorló — az Országos Nőképző Egyesület leányközépiskolájában pedig óraadó tanár lett. Ez idő tájt esik dr. Darkó Jenővel, a debreceni egy. tudós tanárával kötött ismerettsége, amely viszony bizonyára váratlan fordulatot idéz elő a fiatal budapesti tanár sorsában, ha új mentorénak baráti jóindulattal adott tanácsa pár hónappal elébb érkezik hozzá, váltig arra sarkalva, vállaljon gimnáziumi tanárságot a kollégiumnál. Hiszen e szolgálatra őt némely korábbi hivatalos intézkedések, mint fentebb jeleztük, úgyszólván eleve eljegyezték, lefoglalták. Min, min nem múlt, sajnos, a jóbarát önzetlen szándéka meghiúsult. Czebe Gyula nem lett debreceni tanár. „1914 augusztus 27 óta állami középiskola rendes tanára vagyok és szolgálat• K jelen kis emlékezés egy külön nagyobb életrajznak rövid kivonata. ** L. bővebbet a külön életrajzban.
