Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Borsos Károly: Egyházi törvényeink I. t.-c. revíziójához
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 21 egyetemes konventünk 1929. évi április 9 és következő napjain tartott ülésén foglalkozott, a javaslatban kifejezett kívánságokat mellőzte, mindössze a zsinaton emelte a tanár és tanító képviselők számát. A mellőzés okául az Indokolásban ezt mondja: „az, hogy a tanárok, tanítók maguk válasszák képviselőiket, egyházalkotmányunkba sehogy sem illik bele.“ Miért? Kérdezzük tisztelettel. Elfogadható felelet kérdésünkre az az elv volna, amit Kun Béla Kálvin egyházalkotmánya c. művében (68. o.) így fejez ki: „Az egyház kormányzatában részes hivatalok betöltésénél más mód, mint a gyülekezet általi választás Kálvin tanaival nem egyeztethető össze.“ Ez igenis elfogadható felelet volna részünkre, de csak akkor, ha ez az elv egyházalkotmányunk egész területén, minden részletében szigorú következetességgel keresztülvitetnék. Ámde nem vitetett mereven keresztül sem a múltban, sem a jelenben, nem vitetett keresztül sem a Kálvin Ordonnance-ában, sem régi egyházi törvényeinkben, sem konventünk most idézett javaslatában. Nem vitetett, mert a törvényalkotók belátták, hogy az adott viszonyokra, az észszerűség, célszerűség követelményeire tekintettel kell lenniök. Hogy a múltban mennyire nem vitetett keresztül a fenti elv, tudja minden törvényismerö; hogy a konvent idézett javaslatában mennyire nem érvényesül mindenütt, arra felhozok néhány példát: 1. A törvényjavaslat 46. §-a szerint a presbiterek közé tartozik az egyházközségnek egyetlen tanítója vagy énekvezére, az egyházközség minden állandó és önálló hivatalt betöltő lelkésze s ezek közt elsősorban a rendes lelkipásztor. A további §-okból kitűnik, hogy az állandó és önálló hivatalt betöltő lelkészek közé számítandók az önálló vallásoktató és intézeti lelkészek, valamint a középiskolák és tanítóképzők rendes vallástanáraí is ; tehát ezek is a presbiterek közé tartoznak. Ámde ezek közül csak a rendes lelkipásztort választja a gyülekezet ; a többit, épúgy mint a tanárokat, a presbitérium választja, sőt a hitoktatók egy részét nem is választja, csak ajánlja. Miért ne lehetne tehát pl. a középiskola igazgatója, akit a presbitérium kétszer is megválasztott, úgyis mint tanárt, úgyis, mint igazgatót, — miért ne lehetne hivatalból tagja a presbitériumnak, holott e mellett szól a fentieken kívül a célszerűség minden követelménye is. 2. A törvényjavaslat 105. §-a szerint az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjai közül csak az esperest, gondnokot, a tanácsbírákat és tanár, tanítóképvíselőket választják az egyházmegye presbitériumai; a rendes és helyettes lelkipásztorok, a vallásoktató és intézeti lelkészek, a középiskolai val'ástanárok hivatalból tagok; a világi képviselőket a saját presbitériumaik, tehát nem az egyházmegye presbitériumai választják. Hát miért ne lehetne a középiskolák igazgatója, akit a helyi presbitérium kétszer választott meg egyházközségi tisztviselővé, a helyi gyülekezet pedig egyszer presbiterré, miért ne lehetne ez az egyházmegyei gyűlésnek hivatalból tagja, miért kell őt az egyházmegye összes
