Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Koncz Aurélné: Évzáró beszéd a debreceni ref. leánygimnáziumban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 17 hazaszeretettől áthatott gondolkozásra van szükség: áldozatos szívre, mely kigyomlál magából minden törpét, minden kicsinyest s csak a legszentebb célt nézi: hogyan tudjon segíteni a magyar nemzeten s hazán! Ez a szellem vezetett ebben az évben is tanításunkban és nevelésünkben. Nemcsak a magyar nyelv, irodalom, történet és földrajz tanításában, hanem minden tantárgy keretében kiemeltük a nemzeti vonatkozásokat, megmutattuk, hogy mi volt a miénk, mit vesztettünk szellemiekben, természeti kincsekben s mit kell visszaszereznünk. Hazafias ünnepeink is ezt a célt szolgálták. Október 6-a, március 15-ike, a trianoni gyásznap évfordulója mind alkalom volt a hazaszeretet érzésének nevelésére. Ünnepségünk mindig istentisztelettel kezdődött s a Mindenható megsegítő erejét kértük hazafias munkánkra. Tanulmányi kirándulásainkkal is ezt a cél akarjuk szolgálni. Megakarjuk ismertetni növendékeinkkel a megcsonkított magyar földet s annak szépségeit, értékeit. Ebben a tanévben részletes tervet dolgoztunk ki egy nagyobb, dunántúli kirándúlásra. Meg akartuk mutatni növendékeinknek Sopront, a civitas fidelissimát, el akartunk velük zarándokolni Cenkre, hogy a legnagyobb magyar sírjára leborulva Anteusként új erőt nyerjünk küzdelmeinkhez. Sajnos, a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt nem akadt kellő számú jelentkező s igy csak olcsóbb és kisebb méretű, de éppen olyan szép és tanúlságos útat rendeztünk a pünkösdi szünidőben Lillafüredre és vidékére 60 tanulóval és 6 kísérő tanárral. Iskolánk a református iskola szelleméhez híven minden alkalmat felhasznál a váilásos nevelésre. Vallástanárunk és papi jellegű tanáraink emelkedett szellemű tanításai, alkalmas időben a közistentiszteleten való részvétel, a téli hónapokban jól fűtött tornatermünkben megtartott háziistentiszteleteink igazi lelki gyarapodást jelentettek vasárnaponként felváltva az alsó és felső tagozat növendékeinek. Szele Miklós és Török Tibor leánygimn, Soós Béla tanitónőképezdei vallástanárok és egy alkalommal nagytiszt. Uray Sándor lelkész úr Istenhez szárnyaló imái és egyházi beszédei mindig megtalálták az utat a szivekhez. Adventkor és böjtben éltünk az Úrvacsorával s ez alkalmakkor nemcsak növendékeink és tanáraik, hanem ezek hozzátartozói is szép számmal jelentek meg. Az Ürvacsoraosztást megelőzőleg bűnbánati hetet tartottunk. Különösen felemelő volt ez évi utolsó háziistentiszteletünk június 1-én, mikor igazgatótanácsunk elnöke, főtiszt, dr. Révész Imre úr szólott ifjúságunkhoz azzal az apostoli lélektől áthatott nemes tanítással, mely a szív mélyéből buzogva szivekhez talált. — Áldozócsüiörtökön 68 növendékünk konfirmáltatott s az ezt megelőző vizsgálatot is főtiszteletű elnök urunk vezette, ki záróbeszédében Istennek tetsző nemes életre, szelídségre, szerénységre, lelki áldozatra, az iskolához való ragaszkodásra, református hitünkhöz való törhetetlen hűségre intette iskolánk fehér virágait, a konfirmált leányokat. Hisszük, hogy e fenséges tanításoknak meg lesz az eredményük. Hiszen tanárkarunk is egész lélekkel szolgálta a nevelésügyet s az
