Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Szelényi Ödön: Jelentés az Országos Evang. Tanáregyesület 1929–30. évi működéséről
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 9 A másik tervezet, mely szintén nagy izgalmat idézett elő, az új érettségi utasítás, mely viszont folyománya a miniszter által az egyetemeken és középiskolákban véghez vitt szigorítási elvnek. E kérdéssel egyébként választmányunkban és tanártestületeinkben tüzetesen foglalkoztunk s végre felterjesztéssel fordultunk a miniszterhez, hogy a javaslaton megfelelő módosítást tegyen. A magam részéről helyeslem a szigorítást, helyeslem a német érettségit is. de azzal a hozzáadással, hogy ez utóbbitól csak fokozatosan, idővel lehet teljes eredményt kívánni, esetleg óraszám emeléssel, viszont igen sajnálom, hogy a kompenzáció elvéről ezúttal sem esett szó, amely pedig fontos volna e sorsdöntő vizsgálatnál. Protestáns körökben végtelenül lesújtó hatást tett a miniszter azon leirata, hogy a felekezeti segélyeket az egész vonalon 6 "/«-kai leszállította, holott az ő budgetje a régi maradt. A prot. egyházak az új kor követelte igényeknek mindenkép eleget akarnak tenni és így már eléggé igénybe veszik híveik anyagi erejét. A segély lefokozása tehát újabb megadóztatást jelent, pedig sohasem volna szabad feledni azt, hogy iskoláink nemcsak felekezeti, hanem elsősorban nemzeti feladatot is teljesítenek, akár csak az állami iskolák és velők egyetemben építik a nemzeti közműveltség templomát. Tudományos életünket élénken felkavarta a Bethlen Gábor hatalmas személye körül megindult vita, mely két kiváló magyar történészt szembe állított egymással. Ügy érzem, hogy ezt is szóvá kell tennem, mert hiszen iskoláink életére is kihatással lehet a ma oly sűrűn emlegetett történeti átértékelés. Én a magam részéről ezt az újszerű történeti értékelést, melyet a Hóman—Szekfű-féle hatalmas és új irányt szabó történeti koncepcióval hoznak kapcsolatba, nem látom protestáns-ellenesnek és nem látom hazafias szempontból sem olyan veszedelmesnek, amint azt némelyek hangoztatják. Ellenben igenis azt látom, hogy Szekfü kiváló történettudósunk nem egészen a szellemtörténeti módszerrel közeledett a reformációhoz és Bethlenhez. Ezért kezeli a reformációt csak mint politikumot, illetőleg csak politikai kihatásait vizsgálja, mikor is igazi megértéséhez nem lehet eljutni. Hiszen Luther elsősorban vallási reformátor volt és csak másodsorban kultúr hérosz, a politika pedig távol állott leikétől. Ép úgy mellőzi Szekfű Bethlen Gábor jellemzésénél nagy kultúrpolitikai jelentőségét, akinek egyes kisebb emberi gyarlóságait egyébként mi sem akarjuk letagadni. Nagy örömmel jelenthetem, hogy ép a Prot. Tanügyi Szemlének sikerült biztató lépést tennie a kölcsönös megértés érdekében! Az előzőkben mintegy azt a szellemi légkört rajzoltam meg, melyben egyesületünk tagjai a lefolyt hónapok alatt éltek. Általánosságban megállapítom, hogy ez idő alatt is igyekeztünk az egyesület céljának és a rendelkezésünkre álló eszközöknek megfelelöleg az ev. tanárság szellemi és anyagi érdekeit munkálni és vele a hazai tanügy fejlődését előmozdítani. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy számunkhoz és szellemi erőnkhöz mérve ezúttal sem maradtunk el a testvéregyesületek munkája mögött, ha vezető szerepet nem vindikálhatunk