Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Dr. Szigethy Lajos: Dunántúl lelke (Elnöki megnyitó beszéd)
6 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE a törpe maecénások közé és lássuk meg, hogyan alapítunk mi dunántúli magyar lutheránusok, például itt Szentlőrincen gimnáziumot ? Olyanformán, mint mikor itt Gerjen mellett azt a nevezetes dunai átvágást csinálták. Aránylag egészen kicsiny árkot húztak. A gerjení bíró oda kisétálva azt mondta: „Gyengéllem én ezt az árkot, kiiszom azt a Dunát, ami ezen végig folyik.“ Hanem mikor megnyitották a zsilipeket, milyen hamar mélyre ásta a Duna árja azt a kicsiny árkot. Kicsi árok is elég iskolaalapításhoz. Ha ott van az egvháziasság és áldozatkészség Dunája, majd mélyebbre mossa. Vagy használjunk inkább Széchenyi hasonlatot: „Ültessük el a kicsi makkot, majd terebélyes tölgyfa lesz belőle, ha senki el nem tiporja.“ A sárszentlörinci kis gimnázium igénytelen hajlék volt a falu végén; benne egyetlen úgynevezett professzor tanította az összes tárgyakat. Ö volt a testnevelés tanára is, ami azt jelentette, hogy kivitte napsugaras délutánokon a fiúkat a libalegelőre lapdázní. Följegyezték, hogy a cingár kis Petőfi a legmesszebbre ütötte a labdát és pedig balkézzel. Hanem azután nőtt-nőtt a kis tölgyfa, mert szorgalmasan ápolgatták, öntözgették. Akadtak lelkes és ügyes vezéremberek, akik a törpe maecénások, papok, tanítók, jegyzők zsebeiből kitudták csalogatni a filléreket. Ügy tettek, mint azok a híres dunántúli lelkes evangélikus iskolaalapítók. A felsőlövői Wimmer, aki intézetek egész sorát alapította szinte pénz nélkül, abban bizakodva, hogy Jézus Krisztus még nem mondott csődöt. A soproni Pálfi József, aki alig egy pár fillérrel neki vágott a soproni tanítóképezde megalapításának. És a lelkes Gyurátz Ferenc, akinek erős akarata és erős hite megteremtette a kőszegi leánynevelő intézetet. És itt felvillan előttem ennek az iskolának már bonyhádi korszakából jó Marhauser Imre professzor képe. Mintha most is látnám egyházi gyűléseken, amint duzzad a zsebe a gyüjtőivektől. Szerették is, féltek is tőle és adakoztak. Neki ellenállni nem lehetett. O volt a világ legügyesebb kéregetője. Áldja meg az Isten az emlékezetét. És csak nőtt, terebélyesedett a tölgyfa. Megépült az iskola aránylag díszes épülete, mely ma internátus. Szaporodott a tanárok és az osztályok száma. És mikor majd kinőtt az iskola a régi szűk keretekből — átköltözik az új iskolapalotába, melynek célszerűség dolgában nem sok párja van a hazában. Bizony sok minden máskép van ma, mint a szentlőrinci korszakban volt. Csak egy maradt a régi, a humanismusnak, a tiszta hazafiságnak és egyháziasságnak, a nemzetiségi és felekezeti békességnek áldott lelke, mely a Lehr András korszakból a Lehr Albert, Marhauser Imre, Gyalog István korszakon át ime átjutott a Fáik Henrik korszakba is. Éljen is e szent falak között az idők végezetéig. Ezzel a jó kívánsággal nyitom meg tanáregyesületünk közgyűlését. Dr. Szigethy Lajos.
