Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 7. szám - Dr. Szigethy Lajos: Dunántúl lelke (Elnöki megnyitó beszéd)

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

3

Nemes Petrovics István mészárosmester nagy lutheránus volt. Nem hiába nevelkedett Aszódon. Fiát, Sándort, noha másfelekezetű gimnáziumot közelebb is találhatott volna, Szentlőrincre hozta el, Lehr András keze alá.

Petőfi hozzánk, tanárokhoz, azért is közel áll, mert bizonyos tekintetben eszményi diák, ahogyan Vörösmarty és Arany eszményi tanárok voltak. Hogy mennyire pontos, lelkiismeretes tanuló volt, az aszódi Petőfi-gimnázium Petöfí-ereklyéi bizonyítják. Hogy mennyire hálás tanítvány volt, azt élettörténetéből kétségbevonhatatlanul megállapítjuk.

Aszódon öccsét maga íratta be, azt mondva Koren István professzornak : „Itt engem olyan jól tanítottak, hogy öcsémet is idehoztam." Selmecről azt irta egy aszódi pajtásának, hogy nagy szomorúság fenyegeti őket, a jó Boleman István professzor elhagyni készül Selmecet, Pozsonyba távozandó. Fiúi gyengédséggel ragaszkodott a nagy dunántúli kálvinista tanárokhoz: Tarczy Lajoshoz és Bocsor Istvánhoz. Mikor évek múlva, mint már híres költő, Borjádon tartózkodott és ott választott magának csillagot, — átment Szentlőrincre, hogy megszorítsa a kezét egykori kedves tanárának, Lehr Andrásnak.

Ki volt Lehr András? Istenem, milyen öreg ember vagyok már én! Petőfi legrégibb tanárához ötvenhétéves múltból személyes emlék fűz. Mikor engem beírattak a soproni líceum első osztályába, míg Petrik János Jakab, a nekem akkor félelmetes igazgató úr, bejegyezte nevemet a nagy könyvbe, jó atyám fülembe súgta: „Nézd az a töpörödött öreg úr ott az ablaknál, Lehr András, Petőfi egykori tanára. Majd odaléptünk hozzá és a jó öreg atyailag megcirógatott. Boldog emlékem, hogy azok a kezek érintették arcomat, melyek olyan hűséges gonddal vezették a kis Petőfit gimnáziumi pályája kezdetén. Gyermekszívem pedig akkor szinte megdöbbent az áhitatos tisztelettől: Milyen tudós embernek kell annak lennie, akitől még Petőfinek is volt mit tanulnia 1

De hát derék tanár is volt Lehr András Szentlőrincen, majd Sopronban, Kitünően tanított iatinul. Ő vetette meg az alapját Petőfi latin tudásának és a klasszikusokért való rajongásának, úgyhogy a költő még baka és vándorszinész korában is állandóan magával hordozta zsebkiadású Horatiusát.

De Lehr András nagyszerűen tudott magyarul is. Ez a Lehrnemzetség különleges adománya. Gondoljunk csak ivadékaira, akik Lőrinczi Lehr, Tolnai és Gombocz néven irodalmunk és a magyar nyelvtudomány büszkeségei.

Csudálatos magyar nyelvérzéke és tudása volt Lehr Albertnek is, Lehr András fiának, a szentlőrinci, majd a bonyhádi, végül a budapesti gimnázium egyik legnagyobb dicsőségének. És itt villan fel előttünk Bonyhád múltjának képében irodalmunk triászának harmadik fényes csillaga, Arany János is. Bölcs dolgot cselekedtek, akik Arany Toldiját bevitték a gimnáziumba. De ezerszer áldott legyen a szentlőrinc-bonyhádi Lehr Albert emléke, aki örökéletű magyarázataival, a legelterjedtebb magyar iskolai könyvvel, bevitte a Toldit a magyar ifjúság szívébe.