Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tei példákat adni, amelyekből e számadási készségük meglátható legyen és tessék az ellenőrzést homályán venni. Jakucs István. • 2 Válasz dr. Böhm Dezsőnek a Protestáns Tanügyi Szemle IV. évf. 5. számában tett megjegyzéseire. Aki annak idején dr. Böhm Dezső előadását végighallgatta és a 4. számban megjelent cikkemet is elolvasta, teljes tárgyilagossággal megállapíthatja, hogy cikkemben sehol sem hivatkozom a megtartott előadásra, hanem attól teljesen függetlenül adom elő véleményemet. Éppen ezért érthetetlen előttem az a körülmény, hogy az előadó, megjegyzéseiben a kettőt párhuzamba állítja s úgy tünteti fel őket, mintha egymásnak ellentmondanának. Én cikkemmel csupán a rádióközvetitést és a gramofont igyekszem az énektanítás szolgálatába állítani, ahogyan azt dr. Böhm Dezső előadásában a hangszeres zene érdekében tette. Nem kívánom a filmelöadások alkalmával előállott bonyodalmat újból megvalósítani, mert karénekoktatás rendesen délután szokott lenni, amikor a rendes tárgyak tanítása úgy is szünetel. Nem is az intézet összes tanulóiról van itten szó, mert attól az óhajtól, hogy a növendékek túlnyomó része karénekre is járjon, még igen messzi vagyunk. Ami a mellékzörejek kérdését illeti, ragaszkodom tapasztalataimhoz. Itt utalok a m. kir. posta kísérleti állomására (Gyáli-út), ahol alkalmam volt személyesen a dologról meggyőződni. Utalok másodsorban a világ majdnem minden stúdiója által bevett azon szokásra, hogy a gramofonközvetítést nem közvetlenül sugározzák szét a világűrbe, hanem elsősorban elektromos relébe vezetik a lemezről. Ha a gramofon mellékzöreje kevesebb volna, mint a rádióé, akkor mire való ez a közvetett eljárás? Ami cikkem elméleti voltát illeti, megjegyzem, hogy már akkor rendelkeztem magamszerkesztette rádióval, amikor budapesti leadásokról egyáltalában még szó sem volt. Külföldön már akkor is lehetett énekhangversenyeket és kórusokat nagyon szép előadásban hallani. Véleményem szerint elméleti cikkem túlrövid azon hosszú gyakorlathoz viszonyítva, amellyel ezen a téren rendelkezem. (Aszód) Haberehrn G. A. 3. A tanár és a tanító védelme. E címen Hampel L. a Magyarság V. 22-i számában ír cikket s a tanár és a tanító számára a bíróhoz hasonló védelmet kér. A lap kiadta a cikket, de legjobb lett volna, ha az „Árnyak a verőfényben“ c. regény mellé tette volna, amely Szilárd János tollából most folyik a lapban, mert néminemű Duszig tanárról vagyon benne szó, valamintségesen egy Hudacsek nevű tanárról, akikkel szemben szintén védelmet kérhetett volna a pedagógusok számára. „Ütlegelje bár szegénykét a rosszmájú tanbetyár“, mondta egykor egy neves írónk, de az a baj, hogy kevésbé neves íróink is az ilyen tanbetyárokat látják meg csak ma is. Gulyás J.
