Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 17 ki a leikéből minden, mintha ott sem lett volna. Ha Európát részleteiben is tanítandónak gondolom, a többi világrész ismertetésénél elégnek tartanám az általános világrész-leírás mellett mindenütt néhány tipikus tájék alaposabb tanítását. Minthogy lehetetlen pl. minden afrikai vagy délamerikai államot egyforma részletességgel megismertetni, sokkal többet érnénk el, ha Délamerikából csak Braziliát és Argentínát tárgyalnánk, a többi apróbbat pedig felsorolnánk s egy általános képbe illesztenénk. Meddő erőlködés Guayana városait, vagy Libéria kikötőit felsoroltatni, sőt még a Mississippi mellékfolyóinak a neve is csak addig marad meg a tanuló emlékezetében, amíg a III. osztályba jár. A magam részéről megelégedném az USA tanításánál Newyork, Chikago, Sanfrancisko és Washington felemlítésével a városok közül s a többi idegen világrészből is csak az ilyen fontosságú nevek megtanulását követelném meg. A nagyterjedelmü anyag rendszerezése és áttekinthetősége szempontjából itt különösen kívánatos lenne diárium készítése, amelyben a tanuló pár szóval feltüntetné a legfontosabb és legszükségesebb tudnivalókat. A természetrajz tanításánál, — bármilyen könnyűnek látszik is a tárgy, — az okoz nehézséget, hogy az I. és II. osztályban mozaikszerűen széteső anyagnak érzi a természetrajzot. Tudom, hogy ez anyaggyűjtés a rendszeres természetrajzhoz, nem is lehet az anyagot magát megszorítani, de az anyag feldolgozásával, családfák, táblázatokkészítésével lehetne a rendszert áttekinthetővé s ezáltal megtanúlhatóbbá tenni. A IV. osztályos anyag pedig nagy terjedelme miatt okoz nehézséget. Itt vigyázni kell, hogy teljes ásványtan és teljes kémia helyett igazán csak a leggyakrabban előforduló és leghasználatosabb ásványokról beszéljünk s a kémiából is éppen csak a vázlatot nyújtsuk a tanulónak, nehogy sokat markolva végül keveset fogjunk. A kémiához hasonló helyzetben van a fizika is. Heti két órában egy év alatt III. osztálvos tanulónak lehetetlenség beadagolni az egész fizika rendszerét úgy, hogy az hús-vérré váljék. Különösen a mechanika egyes részei olyanok, amiket nem sok haszonnal tanítunk s még ha tudni is látszanak a tanulók, nem igazi komoly tudás az. Bátran el lehetne hagyni a rugalmassági erők megnyilvánúlásait, az erők egyensúlyát, a szilárd testek nyugalmi helyzetére vonatkozó tundivalókat, a súlypontot, lejtőn esést, szabad esést, hőmennyiséggel való dolgozást, olvadási és párolgási hőt, a mágneses indukciót, mágneses teret és az etektrosztatikát, mert ezzel csak áz eredményen javítanánk és megkímélnénk magunkat és tanítványinkat a hiábavaló munkától. A VII. és Vili. osztályban úgyis megtanúlják ezeket az odakerülök. S ha választani kell sok semmi és kevesebb valami között, akkor inkább az utóbbit válasszuk. A történelem tananyagát is lehet okos mérsékléssel összevonni. Ezen a fokon a magyar történettanítás csak meseszerű lehet. Minden fontos évszámot képtelenség az egész magyar történelemből megkövetelni egy III. osztályos tanulótól. A királyok uralkodásának kezdete és vége sem olyan jelentős itt, hogy I. Istvántól IV. Károlyig hibátlan
