Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Zelenka Margit: A bonyhádi közgyűlés krónikája
216 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE jelentek a bonyhádi ev. gimnázium tanárkara részéről a Kaszinóban rendezett ismerkedési estén, hol 50 tagból álló társaság gyűlt össze. Itt Gömbös Miklós tanár üdvözölte a vendégeket a tanári kar, a Kaszinó és a bonyhádi közönség nevében. Végvárnak jelzi e vidéken Bonyhádot, melynek fellegvára a gimnázium s ennek harci erejét megacélozza az ország többi részéről ide jött tanárnak — megannyi bajtársnak — együttérzése. Szigethy Lajos elnök azon óhajtását fejezi ki válaszul, hogy legyen Bonyhád az idők végtelenségéig a magyar kultúra erős vára, de ne végvára. — Június 9-én a közgyűlés kezdete előtt megtekintettük a gimnázium szép, tágas és világos helyiségű új épületét és a most már internátusnak használt régi épület egyszerű, de barátságos szobáit. A közgyűlés istenitisztelettel kezdődött, melyen Tomka Gusztáv mondott megkapó imát. Dr. Szigethy Lajos elnöki megnyitójában szól Bonyhádról, a Dunántúl leikéről s e lélek megnyilatkozásairól: a költőkről, politikusokról, az itteni nagy pedagógusokról, a Percel-család egykori nevelőjéről: Vörösmartyról, továbbá Lehr Albertról. Szól a nagy maecenásokról: a Széchenyiekről, Festetich Györgyről, Apponyi Sándorról, a nem kevésbbé lelkes kezdeményezőkről is, így: Marhauserről, a bonyhádi gimnázium jóltevőjéről. — A Bonyhád múltjáról megemlékező kegyeletes szavakért Fáik Henrik igazgató mond köszönetét. — Ezután elnök üdvözölve a gyűlésen résztvevő vendégeket, köszönetét mond Schöll Lajosnak, a Tolna—Baranya—Somogyi egyházmegye esperesének a szíves vendéglátásért, az Országos Középisk. Tanáregyesület, a Róm. Kath. Tanáregyesület és az Országos Tanítóegyesület képviseletében megjelent tanügyi férfiaknak Egyesületünk iránt tanúsított érdeklődésökért, mire a kiküldöttek meleg szavakban utalnak az összhangzó munka fontosságára s Isten áldását kérik Egyesületünk munkájára. — Dr. Szelényi Ödön titkári jelentésében megemlékezik a Tanáregyesület régi vándorgyűléseiről s a tanügy és az ev. egyház javára óhajtja, hogy ez a személyes érintkezés által nagyjelentőségű hasznot fakasztó szokás vajha újból kezdetét vehetné. Magasztaló elismeréssel emlékezik meg a magyar államfő kormányzói működésének 10 éves tartamáról, a fájdalom hangján szól a trianoni kötés következtében 10 év óta tartó s égő sebeinket naponta szakgató nemzeti gyászunkról, Utal az immár négyszáz éves- Ágostai Hitvallás szellemtörténeti jelentőségére. Szóba hozza az ev. középiskolai tanárok szolgálati szabályzatát, melyben egyházunk ideális elveivel ellenkező intézkedésnek tartja a tanárok házasságkötésének korlátozását. Kifejti, hogy mily lesújtó hatást keltett a felekezeti intézetek államsegélyének ó'/u-al való csökkentése. Jelentést tesz a tagok irodalmi és társadalmi működéséről, megemlékezik évközben elhalt tagjainkról: vitéz Kendeh- Kirchkopf Gusztáv és Szűcs Gábor lelkészekről, mint vallástanárokról, Bartoniek Gézáról, az Eötvös-kollégíum igazgatójáról és Krafka Boriska kőszegi tanárról. A pénztári jelentés 2884 pengő bevételről, 1805 pengő kiadásról szól, A tanárgyermekek ösztöndíjára szolgáló vagyon (11.500 P) az Egyetemes egyház bevételében van.
