Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Papp László: Az Országos Ref. Tanáregyesület közgyűléséről
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 213 Az egyén és a közösség életében előretört az én, amely mindent a köztől akart, de érte semmit sem tett. Megrongált testű s lelkű emberek járnak köztünk. A legifjabb nemzedékek útját el kell egyengetnünk. A kommunisták a gyerekből a lelket ölik ki, gyűlöletre tanítják őket. A család és az egyház ellensúlyozó hatalma csaknem teljesen megszűnt. A szülök kenyér után járnak. A lélek szükségletei megcsappantak. Szekták serege nyúl a gyermekek után. A nevelésre vár hát a feladat, amit eddig az egyház teljesített. Az iskola és az élet világnézeti szempontból ellenkező képet mutat. Az iskola az alapos tudást hangsúlyozza, az élet ellenben azt mutatja, hogy a legmagasabb csúcsokra a gerinctelenek, a csúszók-mászók jutnák el. A mai életben minden van, csak idealizmus nincs. A világkép átalakítása az iskola feladata. Az iskola útján kell megoldani a szociális kérdéseket. A szociál-pedagógiára nagy szerep vár. Rousseau elveit Tolsztoj felújította s így a nevelés célja megint az egyén lett. (Üj-humanizmus.) Cél: az egész ember kiművelése. Útja: a gyermek lelki világának a felnőttekétől való elszakadása. Az ifjúság ehhez utat keresett s talált a cserkészmozgalomban. Alapmotívumai: szabadság és természetszeretet. Az ifjú lelkének problémák s nem valóságok kellenek. A mai hagyományos pedagógia fogyatkozásait az mutatja legjobban, hogy az ifjúság az iskolán kívül építi világát. Egy új világot akar megteremteni a test és lélek összeható munkájával. Az ifjúsági mozgalmak áthidalták a vagyon és születési szakadékokat. (Jamboreek!) Ismerteti azután a német ú. n. életközösségi iskolákat, amelyek csak azzal foglalkoznak, ami az életre hasznos, továbbá a különböző német kísérleti iskolákat, pl. az iskolafarmot, melynek tagjai elvonulnak az élet zajától, közösségben s belső fegyelmezettségben élnek. Végül egy rügeni származású pedagógusról emlékezik, aki hat országos nevelőintézetet állított. Ezekben megoldást nyer a mai nevelés problémája. Ennek célja; világnézeti nevelés ifjúsági mozgalmak útján. Écsy Ö. István (Csurgó) előadása a túlterhelésről. Okai: a rossz könyvek, a világháború nyomán gyengébb ifjúság kevesebbet bír, a tanár túlságos ambíciója. Tankönyvet csak az írhasson, aki az illető tárgyat legalább tíz évig tanította. A könyveket csak egyévi próba után vezessék be. Gyakori osztályfőnöki értekezlettel lehetne a tantárgyegyensúlyt megteremteni. Sorbaveszi a tantárgyakat. Az elsőoszlályos latin helyébe 6 magyar órát s helyesírást javasol. A hatodikig elvégezhető az előkészítés s a hatodikban már irodalom legyen. Á latin s görög túlterhelést az auktorok túltengése okozza. Németből a beszélgetés és nyelvtanon alapuló helyes módszer a tankönyvekben nincs kikristályosodva. A német nyelv ne kerüljön az első osztályba. Történelemből több órára és könnyű stílusú könyvekre van szükség. Mathematikából mellőzendők a differenciál és integrál számítások. A nyereség a fizika javára fordítandó. A rajztanároknak vissza kell adni a mértan tanítását. Legyen minél több szabad délután a test erősítésére, de ügyeljünk, hogy a sportból túlteugés ne legyen.
