Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Belföldi lapszemle
194 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ne engedjük kiveszni a zsenge lélekből azt a szerencsés adományt, hogy csekélységnek is tud örülni, Az április 15-i számban Michels Fülöp értekezik „az agyonnevelt, dadogóvá nyomorított gyermekről". Kimutatja, hogy ott, ahol a szülő a jóneveltségre való hivatkozással gúzsban tartja, kötözi gyermekének játékos aktivitását és nyelvére az illem nevében csomót köt, — ott könnyen pszichés zavarok állhatnak elő, amelyek súlyos pszichopatologiás állapotokká fajulhatnak. Az Evang. Népiskola áprilisi számában Páter Jenő: „Tanító, amikor az állam élére kerül" c. cikkében Benito Mussolinit méltatja. Szelényi Ödön befejezi: „A néptanító az irodalomban“ c. cikkét, melyben N. Dreyer, Ottó Ernst, O. Wittstock tanítóalakjain kívül Gárdonyi, Baksay, Sebők Zs., Bródy S.-ral foglalkozik és végeredményül megállapítja, hogy Rosegger, Gárdonyi és Ottó Ernst idevágó művei a legtanulságosabbak a tanítói hivatás rajza miatt. A fűzet végén megtaláljuk Mandula Imre körlevelét: „Az Órszágos Protestáns Sajtószövetség szükségessége és programmjának gyakorlati megvalósulása" címen, — „Rekontra" címen Reichel L. válaszol azoknak, kik a népviselet eltörlését ajánló cikkeivel szembehelyezkedtek. A Református Figyelő április 12-i számában Szabó Imre „Kire van legnagyobb szükség az iskolában" c. cikkében rámutat a vallástanító lelkészek nagy hivatására, ha olyanok, hogy odaengedik magukhoz kérdéseikkel és feleleteikkel a fiúkat vagy leányokat, mert a többi tanár nagy általánosságban a tantárgyakkal törődik, de nem a diák leikével : Dr. Patay Pálné felhívja a szülők figyelmét az új épületbe költözött Baár—Madas ref. leánynevelő intézetre (II., Lórántffy Zsuzsánna út 5. sz. a.), mely ezentúl minden modern igénynek megfelel és nem lesz kénytelen a felvételre nagy számmal jelentkező tanulókat helyszűke miatt elutasítani. A Jövő útjain 1930. január-márciusi számában első helyen Katzaroff szófiai tanár cikkét találjuk „Az igazi néptanítóról". Megkívánja tőle a legszélesebb általános műveltséget és a mainál gazdagabb pedagógiai műveltséget. Érti pedig ez utóbbin: a lehető legmagasabb pedagógiai eszményt, általános nézetet a nevelés alapjairól, bő ismeretet a nevelés története köréből, lélektani műveltséget és praktikus kiképzést. Legyen továbbá szociális műveltsége s élvezzen teljes szellemi és hivatalos szabadságot. Arató Amália a középiskolások levelezéséről ír. Törős L. az új iskolák magasabbfokú feladatairól értekezik és kifejti, hogy ezek elveit a középiskolába is átkellene vinni. Felhívja a figyelmet az érdeklődés kutatására, hiányát érzi a műhelyeknek, sokra becsüli a Daltonrendszert és kíván az új iskola szellemében vezetett új internátusokat. Gedö Simon Goethe pedagógiai eszményét ismerteti. Gerőné Cs. Erzsébet egy eset kapcsán kimutatja, hogy milyen fontos szerepe van a családi helyzetnek az egyén fejlődésében.
