Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
190 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Zsinka Ferenc: Magyar Protestáns Egyháztörténetí Adattál. Budapest, XII. évfolyam. 1928. 233. oldal. — Ugyanaz XIII. évfolyam. 1929. 243. oldal. A magyar protestáns egyházi történettudomány nem rendelkezik még olyan hatalmas kútfőgyüjteményekkel, mint a magyar köztörténet (Monumenta Hungáriáé Historíca) vagy részben a magyar katolikus egyháztörténet tudománya (Monumenta Vaticana stb.). Annyival inkább hézagpótló és felbecsülhetetlen Zsinka Ferencnek az a buzgósága, melylyel felújította 1927-ben a magyar protestáns egyháztörténelem dokumentumainak ezen évfolyamonként megjelenő egyetlen szervét. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság ezen nagyértékű kezdeményezése ugyanis ismeretlen okokból már 1911-től kezdve szünetelt 1927-ig. A mü XII. évfolyamában Zsinka Ferenc nagyobbára felsőmagyarországi vonatkozású diplomákat közöl eredeti magyar és latin nyelven a 16. század második feléből. Továbbá Miskolczi Csulyak Istvánnak, a 17. század első felében élt nevezetes zempléni református esperesnek (lásd Theologíai Szemle 1926. évf.) gyászbeszédeit eredeti ortografiájú magyar nyelven, Bocskay István, Rákóczy Zsigmond. Rákóczy Lajos és ifj. Rákóczi Zsigmond felett. Mindez még nem szaktudósnak is rendkívül érdekes és értékes bepillantást enged korabeli eleink életére, világfelfogására, — hitére. Dr. Asztalos Miklós pedig egyenesen szenzációszámba menő közlésében a régi wittenbergi egyetemi könyvtár eredeti állományából általa feltárt 402 darab 1711 előtti magyar nyomtatvány rendszeres katalógusát adja, nagyban kiegészítve ezzel a Szabó—Hellebranth-féle Régi Magyar Könyvtárt is. Azután Zoványi Jenő Miskolczi Csulyak István esperesi naplóját közli a megelőző két évfolyamban közöltek folytatásaként, melynél elevenebb és közvetlenebb korrajzot a korabeli vallási állapotokról az egész magyar református múlt irodalmában is keveset találunk. A XIII. évfolyamban Zoványi Jenő a mai vármegyék és benne betűrendbe szedett egyházközségek 16—17. századi protestáns lelkészeinek nyugtatványaít közli a tized felvételéről. Zoványi még mindig fiatalos szorgalommal és készséggel bányászta ki ezeket a már-már veszendőbe menő apróságokat az országos levéltárból és fenti módon gondos csoportosításban tárja feldolgozásra a tudomány elé. De már így is sok egyházközség összeállíthatja belőle a maga korabeli lelkészeinek névsorát. Ugyancsak ezen évfolyam hozza még Zsinka Ferenc búvárkodása nyomán a gyöngyösi református egyház történetének több okleveles dokumentumát a 17. és 18. század fordulójáról. Végül pedig mindkét évfolyamot kimerítő hely- és névmutató teszi könnyen kezelhetővé. Valóban kívánjuk, hogy az Adattár életében soha többé szünet ne álljon elő, hanem tiszteletreméltó szerénységével szolgálja úgy, mint eddig az objektív tudományos tisztánlátás munkáját, mert ezzel az egyházhűséget is szolgálja a hívekben. Az Adattárra külön felhívjuk vallástanáraink figyelmét, mert az egyháztörténettanítás nem egy közvetlen szemléltető eszköze található benne. (Mezőtúr) Tóth Dezső.
