Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
10 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE közös megállapodását szeretném egy alapos megbeszélés után arra vonatkozólag, milyen módon lehetne a túlterhelés veszélyét csökkenteni intézetünknél a mai tanterv és a fennálló rendelkezések keretei között, — majd arra rátárni, hogy milyen tantervmódosítást tudnánk ajánlani a középiskolák mai túlterhelésének intézményes megszüntetésére. Első feladatunknak megfelelően a már ismeretes miniszteri utasítás szemmeltartásával igyekeznünk kell lehetővé tenni, hogy tanulóink kitűzött feladataikat tényleg el is tudják végezni, sőt meg is tudják emészteni. Mindjárt az elején tisztába kell jönni azzal, hogy a túlterhelés nem egyes tantárgyak anyagának a megduzzadása, hanem az összes tantárgyak bővülése nyomán keletkezett. Nem szabad tehát az egyes szaktanároknak arra a helytelen álláspontra helyezkedni, hogy az ő tantárgyuk anyaga még nem jelent elbirhatatlan terhet, mert ilyen felfogással a közös célt sohasem fogjuk elérni. Bármennyire igaz marad is, hogy a számtant, a történelmet, a latint, vagy más tárgyakat különkülön nézve, — az anyag a szaktanár szerint minden nagyobb megterhelés nélkül elvégezhető, — az egyenként jelentéktelennek látszó tehertöbblet végeredményben elviselhetetlenné válik a tanuló számára. Meg kell tehát barátkozni a gondolattal, hogy mindenkinek egyformán engedményeket kell tenni az iskola és az ifjúság érdekében. A megtanított anyag tömege úgy sem tekinthető a műveltség fokmérőjének. Igazi tudást, igazi műveltséget csak akkor adtunk a tanulónak, ha a megtanított anyag vérré vált, beilleszkedett a lélek kincses kamarájába s szükség esetén felhasználható eszközzé válik az agy működése számára. Ezt a célt pedig nem érhetjük el azzal, ha minél több és több ismeret belegyömöszölésével terheljük a tanulók emlékezőtehetségét. Az anyag helyes kiválogatása és megfelelő feldolgozása tesz bennünket igazán jó tanárokká. Az anyag kiválogatására utat mutat a már említett miniszteri rendelet akkor, amikor megemlíti, hogy a tanterv valójában csak keret, amit különböző tartalommal tölthetünk ki kitűzött célunk és az osztály szellemi színvonalának megfelelő mértékben. Kezdjük tehát azon, hol és hogyan lehetne a kitűzött anyagot megfelelő módon kiválogatni s ezzel megrostálni. Mint kálvinista magyar iskolának, természetesen gondolni sem szabad a hittan és a magyar nyelvi anyag megszorítására. A magyar nyelvi anyagra vonatkozólag azonban meg kell említeni, hogy elemi iskoláinkból kikerülő tanulóinknak hihetetlen megterhelést jelent az, hogy írni, olvasni helyesen nem tudnak s hogy a magyar nyelvtan elemeivel sincsenek tisztában. Gondoljuk csak el, mit jelent a szótagolva olvasó tanulónak az egyszerű természetrajzi vagy földrajzi lecke megtanulása, — a nehezen író kicsi kéznek a néhány soros házi feladat elkészítése, vagy általában a lecketanulás olyan gyermeknek, aki egy 12 soros mese tartalmát sem tudja a saját szavaival elmondani. S mit jelent a latin tanárnak főnév és melléknév egyeztetését, birtokviszony összeállítását, helyes hangsúlyozást, declinatiót, nemek szerint való megkülönböztetést, fordítást tanítani akkor, amikor a gyermek alig sejti,