Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 3. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 113 súlyozni. Aki az iskolák belső életét ismeri, bizonyára jól érzi, milyen nagy szükség van egy olyan pedagógiai folyóiratra, amely éppen az iskolák belső életének megnyilvánulásait venné alapos vizsgálat alá. Hiszen nem a tanterv, nem a heti óraszámok különböző variációja, nem a külső keretek, hanem csak a tanár, s csak a tanár methodikai készsége és nevelői egyénisége tehetik az iskolát jó iskolává. Már pedig, valljuk be őszintén, nem ismerjük eléggé a magyar ifjú lelki alkatát és fejlődésmenetét, sok esetben kicsinyesnek, magunkhoz méltatlannak tartjuk s ezért lenézzük a gyakorlati didaktika kérdéseit ; tájékozatlanok vagyunk a tanítás és nevelés modern problémái felöl, s gyakran nem tudjuk, hol keressük a gyermeki lélek sziromleveleinek bontogatásában lelhető gyönyörűséget. Nincs az jól úgy, hogy az ifjú tanár kínos bukdácsolások közben maga kénytelen kialakítani s aztán fásultan rutinná merevíteni methodikéját. Nincs az jól úgy, hogy szaktudományos képzettségük magaslatáról börtönnek érezzük az iskolának éppen általunk szürkévé tett mindennapi munkáját. Holott szaktudományos továbbképzésünk is sok ok közrehatása folytán igen sokszor félbeszakad. Ezeken a mindnyájunk által fájdalommal tapasztalt tényeken szeretne a megindítandó folyóirat segíteni : eszmék fölvetésével, irányítással, a bajok diagnosztizálásával s az orvoslás módjainak megbeszélésével. Ne intézzük el ezt a kérdést azzal a kényelmes felelettel, hogy jó volna egy ilyen folyóirat, de hiábavaló a próbálkozás, mert úgysem fog sikerülni. Igenis fog sikerülni, ha akarjuk, mert mindnyájunk közös érdeke, hogy sikerüljön. Viszont jól tudom, hogy sikerre csak akkor lehet számítani, ha lelkes munkatárs-tábor és megfelelő nagyszámú előfizető igyekszik a fontos cél megvalósítására s ha szakítunk végre a kishitűséggel és nemtörődömséggel. Itt van az alkalom, amikor egységes, tömör és hatalmas táborba állva megvitathatjuk mindnyájunk szívügyét: az iskola legfontosabb problémáit. A folyóirat mindnyájunk lapjának készülne, amelyben minden értékes cikk, minden érdemes hozzászólás teret kap. Iskolai kérdésekben általános s széles alapokon nyugvó közvélemény kialakítása lesz a főcélunk az egész magyar tanárság körében. Az anyagi áldozat, amit a folyóirat a tanároktól kér, nem sok: havi 80 fillér. Ezt is úgy kéri, hogy a mai szomorú anyagi viszonyok között a lehető legkevesebb megterhelést okozzon. Minden hónap 1-én kézhez kapja a megrendelő a folyóiratot s az egyes számokhoz csatolt csekklapon kell a havi 80 fillért beküldeni. Ha a magyar tanárság úgy gondolkozik, hogy az iskola folyóirat-gyűjteményéből úgyis elolvashatja a lapot, ha a tanároknak legalább fele nem lesz egyenként is előfizető, akkor a folyóiratot megindítani nem lehet. Egy pór száz előfizető mellett folytonos anyagi nehézségekkel küzdő folyóiratnak az élete csak tengődés, lelkesedése csak ellobbanó szalmaláng, tartalma vékony, nívója hanyatló. Ilyen folyóirat kiadósára a tanárság reputációjának érdekében sem szabad vállalkoznom. A munkatársakat is tisztességesen akarjuk fizetni, hiszen értékes cikkek megfelelő jutalmazást érdemelnek. Ezért is szükség van nagyszámú előfizetőre,
