Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 3. szám - Megjegyzések

106 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE évi július hó 1-től kezdve a nem állami középiskolák fizetéskiegészí­tési és családi pótlék államsegélyét az eddigi mértékben folyósítsa, hanem kénytelen ezeket hat százalékkal leszállítani. íme, itt a gyászhír. Protestáns középiskoláink összes tőkepénzeiket hadikölcsönökbe fektették a háború alatt, a háború után elvesztették törvényben bizto­sított fenntartási államsegélyeiket s most összeül egy minisztertanács s a takarékosság jelszavára hivatkozva leszállítja a fizetéskiegészitési államsegélyeket, egy tollvonással újabb terheket hárít át az iskolafenn­tartókra, amelyeket már előbb horribilis összegű nyugdíjjárulékokkal terhelt meg. Mire magyarázzuk ezt az eljárást? Nem magyarázzuk, nem aka­runk keserű szavakat használni. Hát azt hiszik odafent, hogy a pro­testáns iskolafenntartók anyagi ereje kimeríthetetlen ? Az állampolgárok már az állami adókat sem bírják, hogy rójjanak hát reájuk az egyházi hatóságok az eddiginél magasabb egyházi és iskolai terheket? Az iskolák fenntartása az állam joga és kötelessége. Ám a pro­testáns egyházak századok óta önként átvállalták ennek a jognak és kötelességnek terhét s a saját egyháztagjaik kemény megadóztatásával tartottak fenn a magyar állam részére olyan iskolákat, amelyek min­denkor a legszilárdabb pillérei voltak a magyar nemzet életének. Ezzel az áldozatkészséggel, eddig teljesített nagy szolgálataikkal igazán nem azt érdemelték ki, hogy most, az általános szegénység, nyomorúság közepette, tekintet nélkül teherbíró képességükre, előzetes megkérdezésük nélkül, újabb terhekkel sújtsa őket a magyar állam. A minisztertanácsi határozat szelleméhez illő felelet a protestáns egyházak részéről csak ez lehetne: nem bírom a terheket, átadom neked, állam, az iskoláimat, tartsd fenn azokat a magad költségén, úgy ahogy kötelességed parancsolja. így nem lennének többé protestáns iskolák, a protestáns állampolgárok nem viselnének több iskolai terhet, mint más felekezetűek. Ámde hol lenne így az osztó igazság? Más felekezeteknek lennének állami eredetű javakból fenntartott nagyszerű iskoláik, de a protestánsoknak, akik pedig egyenlő jogú ál­lampolgárok, nem lennének. Egyik felekezetnek módjában volna saját hívei minden megterhelése nélkül felekezeti iskolákat fenntartani, a másiknak lehetetlenné volna ez téve. Ez a megoldás tehát el nem fogad­ható, ez ellen minden igazságszerető embernek tiltakozni kellene, fele­kezeti különbség nélkül. Nem képzelhető el más igazságos megoldás, mint hogy vagy min­den iskola legyen állami jellegű, vagy minden nem állami iskolát teljesen egyenlő mértékkel mérve támogasson az állam. Nézetünk szerint a protestáns egyházaknak megszentelt hagyo­mányuk, lényegükből folyó kötelességük, sőt egyenesen létérdekük az iskolafenntartás; ragaszkodniok kell tehát iskoláikhoz, de e címen bír­­hatatlan terheket nem szabad róniok egyháztagjaikra. Egy a köteles­ségük tehát: követelniük kell teljes határozottsággal, minden törvényes eszköz igénybevételével, minden nem állami iskola egyenlő mértékű állami támogatását.

Next

/
Thumbnails
Contents