Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 3. szám - Belföldi lapszemle
104 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE hivatalos jellegű ev. egyházi lap anyagi válsággal küzd, hogy a szerkesztő-kiadó a tavalyi deficitet a magáéból fedezte, de most már nincs miből! Ez is egyik jele az ev. társadalmi életben tapasztalható „erőszétforgácsolásnak.“ Túlságosan sok kicsiny lapot tartunk fenn, ahelyett hogy egy erősebbre koncentrálnók különben is fogyatékos anyagi erőnket! Az evangélikus egyház becsületbeli kötelessége, hogy ezt a 16 év óta fennálló és jeles tulajdonságokkal rendelkező férfiaitól szerkesztett lapot továbbra is fenntartsa, ha máskép nem — más lapok egyesítése árán! A Pannonhalmi Szemle 1930. I. számában Scherman Egyed értekezik: A protestáns egyházak cenzúrájáról — kezdve Lutheren, Zvinglin és Kálvinon és folytatva a magyarokon. A tanulmány, bár bizonyos éle van, minden esetre tanulságos és arra eszméltethet, hogy az igazi protestáns szellemmel a szellemi cenzuragyakorlás összeférhetetlen. A Kísdednevelés 1930. februári számában Papp Ilona vezető helyen a Szeretet a kisdednevelésben c. tárgyat fejtegeti. Kenyeres E. „Oberlin és az első kisdedóvó intézetek keletkezése“ címen E. Parisot könyvéből nyújt igen érdekes szemelvényt. Egyébként folytatódik Montenosi kézikönyvének a fordítása. A Magyar Szülők Lapjának 1930. február 15-iki számában h. a. a bizonyítványhamisítók pszichéjét igyekszik megértetni. Nemesné M. Márta: Honnan s hová visz az új nevelés mozgalma? c. előadásában az aggályokat oszlatja el, melyek az új neveléssel szemben mindig újra felhangzanak. Ügy érzi, azért kell a réginek leomlania, hogy helyet adjon az új generáció teremtette új világnak. A Magyarság 1930. februári számában Imre Sándor „Megint középiskolai reform“ c. vezércikkében bírálat tárgyává teszi Klebelsberg miniszternek a latin nyelv feljebb tolására vonatkozó ismeretes cikkeit. Ügy találja, hogy általában nemcsak tanterv-módosításról van szó, hanem többről: irányváltozásról a miniszter kultúrpolitikájában. Ez okból szembeállítja a miniszter korábbi és mostani nyilatkozatait a humanisztikus stúdiumról és végeredménykép kimondja, „hogy az előzmények után az újabb reform hírét nem fogadhatja nyugodtan senki, aki még el nem fásult, még az sem, aki 6 évvel ezelőtt a latinnak kevesebb helyet kívánt" . .. A Nyugat 1930. február 16-iki számában két tanügyi vonatkozású cikket találunk. Schőplin A. a szerkesztőhöz intézett levélben Klebelsberg miniszternek a latin nyelvről tett elítélő nyilatkozatait teszi szóvá. Az a skrupulusa támadt ugyanis, hogy jóra vezet-e, há maga a közoktatás legfőbb intézője egy napilapban beleoltja a szülőkbe és diákokba azt a tudatot, hogy amit az iskola tanít, annak egy fontos és
