Protestáns Tanügyi Szemle, 1930

1930 / 1. szám - Borsos Károly: A protestáns iskolák jövője

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1 A protestáns iskolák jövője. A protestáns egyházak lényegük szerint tanító, nevelő egyházak; hivatásuk: tanítva nevelni az embereket arra, hogy Isten országának munkás tagjai lehessenek. A tanítva nevelés conditio sine qua non-jo. a prot. egyházaknak; e nélkül nem lehetnek azok, amiknek lenniük kell, amire vállalkoztak, amire elhivattak. Hogy értendő ez? Ügy, hogy nekik nem kegyszerekkel, nem vallásos narkotikumokkal kell az embereket megszeli­­ditenök, istenfélelemre vezérelniük, az egyházhoz láncolniok, hanem szemeik megnyitásával, elméjük teljes megvilágosi­­tásával kell öntudatos hívő leikekké növelniük, az istenfiúság lelki magaslatára emelniük. E cél elérésére sem az elhitetés, sem a megfélemlítés, sem a szellemi narkózisnak semmiféle formája eszközökül fel nem használhatók. Ezekkel az esz­közökkel szerezhetők tán a látható egyházak számára enge­delmes szolgák, de öntudatos, hívő keresztyének, az Isten országának hasznos munkásai, vitéz katonái, soha! A reformáció egyházai tehát nem véletlenül, nem ötlet­­szerűleg, hanem hivatásuk, rendkívül nehéz feladatuk teljes átérzése, teljes átértése alapján ragadták meg vitézkedésük eszközeiül a szorosan vett igehirdetésen kívül az iskolát és a sajtót. S egészen bizonyos, hogy e két utóbbi nélkül nem tudták volna történelmi sikereiket elérni. De az is éppen olyan bizonyos, hogy ezekről az eszközökről ma sem s a jövendőben sem mondhatnak le, mert ezek nélkül jelenük sikertelen, jövendőjük teljesen reménytelen. Az iskolák tehát nélkülözhetetlen munkaeszközei a pro­testáns egyházaknak s a protestáns iskolák jövője attól függ, hogy a protestáns egyházak mennyire ébrednek tuda­tára ennek a nélkülözhetetlenségnek, mennyire akarják és tudják az iskolákat kihasználni nagy hivatásuk betöltésére.

Next

/
Thumbnails
Contents