Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Borsos Károly: A protestáns iskolák jövője
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1 A protestáns iskolák jövője. A protestáns egyházak lényegük szerint tanító, nevelő egyházak; hivatásuk: tanítva nevelni az embereket arra, hogy Isten országának munkás tagjai lehessenek. A tanítva nevelés conditio sine qua non-jo. a prot. egyházaknak; e nélkül nem lehetnek azok, amiknek lenniük kell, amire vállalkoztak, amire elhivattak. Hogy értendő ez? Ügy, hogy nekik nem kegyszerekkel, nem vallásos narkotikumokkal kell az embereket megszeliditenök, istenfélelemre vezérelniük, az egyházhoz láncolniok, hanem szemeik megnyitásával, elméjük teljes megvilágositásával kell öntudatos hívő leikekké növelniük, az istenfiúság lelki magaslatára emelniük. E cél elérésére sem az elhitetés, sem a megfélemlítés, sem a szellemi narkózisnak semmiféle formája eszközökül fel nem használhatók. Ezekkel az eszközökkel szerezhetők tán a látható egyházak számára engedelmes szolgák, de öntudatos, hívő keresztyének, az Isten országának hasznos munkásai, vitéz katonái, soha! A reformáció egyházai tehát nem véletlenül, nem ötletszerűleg, hanem hivatásuk, rendkívül nehéz feladatuk teljes átérzése, teljes átértése alapján ragadták meg vitézkedésük eszközeiül a szorosan vett igehirdetésen kívül az iskolát és a sajtót. S egészen bizonyos, hogy e két utóbbi nélkül nem tudták volna történelmi sikereiket elérni. De az is éppen olyan bizonyos, hogy ezekről az eszközökről ma sem s a jövendőben sem mondhatnak le, mert ezek nélkül jelenük sikertelen, jövendőjük teljesen reménytelen. Az iskolák tehát nélkülözhetetlen munkaeszközei a protestáns egyházaknak s a protestáns iskolák jövője attól függ, hogy a protestáns egyházak mennyire ébrednek tudatára ennek a nélkülözhetetlenségnek, mennyire akarják és tudják az iskolákat kihasználni nagy hivatásuk betöltésére.