Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
Ill Ferkó, Ferke szavak pedig már igazán nem kicsinyitők, mert azok csak azt jelentik, hog\ az illető nem érdemli meg a becsületes Pál és Ferenc nevet. 8. Szerzőnk a 83. lapon ós, ős képzővel képez igéktől melléknevet. Szerintem először igéből származik ó, ő képzővel melléknévi igenév és ebből s képzővel melléknév. Nem minden hajló hajlós egyszersmind. Mondja az időjelentés: esőre hajló idő várható, de nem hajlós az idő. Én lehetek valaminek a tudója, de azért még nem vagyok tudós. Ilyen feltevésből származhatnak olyan jelenségek, melyek os végű magyar képzelt szót nem akarnak vagy nem tudnak ismerni. Ilyenek: lakos, lakosság, sőt már árboc, pallós, szavak sem ritkák. Lakos az, aki valahol valamely községben lakik pl. budapesti lakos ; lakos az is, akinek laka vagy háza van, amelyben lakik (régi kifejezésben : helyes lakos, aki valamely helyen állandóan, mint hellyel biró lakos lakik), ellenben lakás azon ház, amelyben lakók vannak, (tehát nem tulajdonosok lakják). Sőt ezt a magyar közmondást: közös lónak túrós a háta, így mondják : túrós a háta, mert mert már nem tudják, hogy a túr szó sebet jelent. 9. Szerzőnk a 86. lapon só, ső képzőt állapit meg a belső, külső stb. szavakból. Bátran felvehette volna a lépcső, hágcsó szavakból a cső, cső képzőt is. Nyilvánvaló és könnyen belátható, hogy itt nem képzőkről, hanem összevonásról van szó. Belső = belül eső: külső = kül vagy kívül eső; első = elül eső, közbülső = közbül eső. Lépcső = lépést eső, lépésenként eső. Ezt a gyermek megérti, mert más szó- összevonásokról is van tudomása; jó ember helyett = jámbor, nőember helyett = némber. Magyar ember pedig magától rájön az ilyen szavakban történt összevonásra. 10. A 74. lapon omladék, maradék, hasadék névszók képzőjéül a dék végzetet állapítja meg, holott ezek az omlad(ozik) marad, hasad igékből ék képzővel származnak, ellenben a csapadék, üledék, járadék szavakban már dék a képző. Az ugyanezen lapon említett más képzőről az a gyanúm, hogy az illető igéből (hallomás) először egy m képzővel képezett szó származott (amely mai nyelvünkben már nem él) s ebből származottt ás képzővel az illető főnév. Ma is mondjuk : nembánomból lesz a bánom, amely szavak itt — bár cselekvést jelentenek — nem ige gyanánt szerepelnek. Az áldomás s négy társának származásáról dönteni a nyelvészek hivatása. Én nem vagyok nyelvész, csak magyar nyelvérzékem késztet e gyanúm kifejezésére. Ha ezen észrevételeim között említett dúl, dűl, amodik, amlik, ós, ős, só, ső képzőket észrevétel nélkül elfogadjuk, illetve új szót származtató képzőkül megállapítjuk, legyünk elkészülve, hogy néhány év múlva valaki a kézbesít igéből sít képzőt fog megállapítani és új szó gyanánt kirukkol a zsebbesit szóval, vagy a képviselek ige mintájára favágok, távírok, gyomírtok, boriszom szavakat gyárt az élet az új irók kezdeményezésére. Ne tartsuk ezt, kérem, lehetetlennek. íme! egyik jeles magyar Írónk, Gulácsi Irén Hamueső c. elbeszélése 121, lapján e szavakat adja a feleségével beszélő főhős szájába : Apád bottal kergetett ki innen, mikor kérni jöttelek. Es ilyeneket ír: Eltátott szem-
