Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
61 Babitsot a költőt, Babitsból az emberből óhajtja megmagyarázni, ameny- nyiben a költő életkörülményeivel kapcsolatban ismerteti meg eddigi költői, regényirói és fordítói munkásságát, kidomborítva mindenütt a költő mély racionalizmusát. A szerző kiemeli, hogy Babits modern irodalmunknak Ady mellett második vezéralakja, akinek költészetében csendül meg a legönállóbb és legszélesebb skálájú modern magyar nyelv. Midőn a szerző Babits világképét rajzolja meg ezen kis kalauzban, úgy gondoljuk, elérte célját, mert tényleg egyengeti a magyar intelligencia útját Babits felé. 4. sz. Juhász Géza: Móricz Zsigmond. A szerző elsősorban Móri- cz.ot, a kitűnő novellistát mutatja be, aki legjobbkor jött, hogy az igazi magyar falu és kisváros képét megmentse az örökkévalóság számára. Az író egyetemes világképet rajzol a magyar életről, mit erős naturalizmusa tesz lehetővé s társadalmi regényeiben sikerül egybetorkoltatnia regényirodalmunk két ágát. Műveiben nem a külső mese, hanem a drámai elevenségíi lélekrajz az érdekfeszitő. Ez az erős drámai lüktetés predesztinálta a regényírót a szinműírásra. A nagy szerelem, a házasság konfliktusai mögött megtaláljuk mindenütt a falu, a vidéki intelligencia rajzát. Ezzel rámutat az író összes műveiben fellelhető hatalmas tendenciára, fajunk életerejére. 6. sz. Ruziiska Mária: Zilahy Lajos. A szerző megismertet bennünket a „kezdő" íróval, a lírikus Zilahyval, akit a háború és a háború utáni évek sötét problémái avatnak drámaíróvá s aki legtöbb müvében a férfi boldogtalan, reménytelen szerelme keretében boncolgatja jelen korunk gazdasági, társadalmi és érzelmi problémáit. Népszerűségének egyik legnagyobb titka, hogy realizmusa erős optimizmussal párosul. A regény és drámaíró Zilahy műveinek szereplői jelentéktelen, középszerű emberek, akiket tiszta és nemes művészetével kiemel a hétköz- napiasságból s akikben mindenütt saját bánatunk, örömünk újúl ki s éppen ezért feledhetetlenek lesznek számunkra. Az író egyik nagy érdeme, hogy bár belekapcsolódik a modern nyugati eszmeáramlatokba, mégis mindig magyar tud maradni. A szerző életrajzi adatokkal kapcsolt részletes, egyben összefoglaló irodalmi áttekintés után szűri le ezen következtetést. Ismerve ezen irodalmi vállalkozás rendeltetését, valamint e három kis munka komoly értékét, mi úgy látjuk, hogy fontos hézagpótló műfajjal gyarapodott irodalmunk, melynek becsét emeli az egyes írók ismertetéséhez kapcsolt kimerítő bibliográfia. J. P. Ludwig György: Das geistige Leben der siebenbürgíschen Ungarn seit 1919. Klausenburg. Studium bizománya Budapest. Ez a mindössze 8 oldalra terjedő vázlat tömören ismerteti azt a heroikus munkát, melyet a magára hagyott erdélyi magyarság a jelzett időben szellemi téren kifejtett. 1919—1924-ig terjedő időközben összesen 1066 magyar mü jelent meg, melynek egyharmada a szépirodalomra esik. Ehhez járul 330 időközi lap, melynek egyharmada utóbb megszűnt, de a többi annál inkább meggyökerezett. Ezek közül a „Pásztor- tüz“, „Ellenzék“, „Magyar Nép“ és „Erdélyi Irodalmi Szemle" külön megemlítést érdemel.
