Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
58 született. A „cél szentesíti az eszközt“ régi politikai elvet a szerző szerint talán azért fogták rá a rendre, mert a jezsuiták a rend megalapításakor egy kétes hírű nőnek, Sforza grófnőnek, ő szentsége leányának, szolgálatait vették igénybe, csakhogy céljokat, a rend megalapítását elérjék. Protestáns tudósok szerint ez a hírhedt mondás nem található meg a jezsuiták műveiben. Sem a mi írónk, sem Boehmer és Schumann, kikre írónk hivatkozik és akik a jezsuita kérdéssel foglalkoztak, nem említik Busenbaum jezsuitának a sokat idézett mondással majdnem mindenben megegyező kijelentését: Cum finis est licitus, etiam media sunt licita. — Loyolát jellemzi a mohó térítési vágy, a vallási fanatizmus és sötét vallási egoizmus, nála nem az átélés, nem a meggyőződés alapján álló hit a fődolog, hanem a pápás egyház által nyújtott hit feltétlen elfogadása és a feltétlen alárendelés. — Míg Luther a népeket a pápa uralma alól felszabadította, addig Loyola vallási iránya minden országban a reakciónak volt eszköze, a kevesek uralmát segítette elő a sokak felett; de a jezsuiták szerint a kevesek uralmának is egy célja van, mindent alávetni az egy uralmának, a római pápának, Ezután az iró Liguori Alfonzról, a redemptoriánusok XVIII. századi megalapítójáról szól, ki Loyola leghívebb másolója és az önsanyargatás hőse volt. Az ő kongregációjának tagjai pótolták a jezsuitákat ott, ahonnét kiűzték őket. — VII. Pius 1814-ben visszaállította a rendet és ezzel megindult a modern ultramontánizmus, melynek az lett a jelszava, hogy eléget mindent, amit a felvilágosodás imádott és imád mindent, amit az elégetett. A világháború rémségei között megalkotta a pápaság a codex juris canonicit, mely 2414 kánonával Mózes törvényeit is felülmúlja. Vegyes-vallású államokban a békés együttélést ez a törvénykönyv szinte lehetetlenné teszi, midőn a protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságot nem tekinti házasságnak. 3. Luther vagy Loyola a világháború alatt 1914—1918-ig cim alatt kifejti az iró, hogy amíg a pápaság a tiszta római katholikus államokkal feszült viszonyban volt, addig a protestáns német birodalom volt a pápaság legerősebb támasza. A háború alatt a pápaság a német birodalomban sok kedvezményhez jutott, de II. Vilmos mégis csalódott a pápaságban. A német r. kath. párt, a centrum 1917-ben, a legnehezebb időben, szövetséget köt a szociáldemokratákkal. Egy nemzet sem forrhat teljesen össze, ahol pápás rész van. A pápás résznek második, sőt sokszor igazi fővárosa Róma. 4 A negyedik rész Luther vagy Loyola 1919. után cím alatt a világháború utáni reakcióról szól, mely ekkor sokkal erősebb, mint a múlt század elején á Napoleon utáni időben volt. Róma azt hitte, hogy a német nemzet megalázásával elöntő csapást mérhet a protes- tántizmusra. Ezután ismerteti az iró az ultramontán irodalmat. Bangha, Vendel, Pezenhoffer, Czapik és társai s Bílkei protestánsokat támadó, gyalázó, kisebbítő könyveit ismerteti és megcáfolja őket. 5. Az 5-dik és utolsó rész Krisztus királyságáról szól. Az 1825-iki jubileumi év végén a pápa egy enciklikában elrendelte a Krisztus
