Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 2. szám - Megjegyzések

dékek számánál összesen kétszerié több, de legalább 40 szöveget. És a fordítási nehézség szerint nehezebb, közepes és könnyebb szöveget. (I., II., III. jelzéssel ellátva). Ezeket a vizsgáló bizottság elnökével előzetesen, az Írásbeli vizsgálat iratainak megküldésével egyidejűleg közlendő jegyzékében, kell közölni.

Álljunk meg itt egy kicsit. Vannak nagy gimnáziumok, ahol 50—60 növendék érettségizik.

Ezeknél tehát 100—120 tételt kell kikeresni, osztályozni, jegyzékbe venni a latin tanárnak, aki sokszor magyar tanár is és akinek ép elég dolga van az írásbelik javításával. Mikor ezeket kijavította, nyomban neki ülhet, s Írhatja a szóbeli tételek jegyzékét. Vagy a „viszgálat előtt“ kifejezés azt rejti magában, hogy az „Írásbeli előtt“ ? Még jó, ha csak a tételeket kell leírnia, hogy az írásbeliekkel együtt nyomban elmehessen az elnökhöz. (Bár az sem lehetetlen, hogy a nehéz szövegezésű rendelet burkoltan még a szövegek leírását is kéri, vagy előjele a szövegek leírása kívánásának). Ha az elnök nem szakember, akkor hogyan fogja kiválasztani a tételeket! Mert ezt már néma szaktanárra bízza a rendelet, hanem az elnökre. Itt tehát egy fontos jogot a rendelet kivett a tanár kezéből. Az elnök az egyes csoportok vizsgájának megkezdése előtt közli a latin tanárral a kiválasztott tételt s az ezt a tanulónak átadja.

A fordításra nézve az a rendelet kívánsága, hogy a megértés tűnjék ki belőle, önálló nyelvtani ismeretekre támaszkodó elmemunka eredménye legyen s így az önállóság, értelmes gondolkodás és megfelelő készültség megállapítható legyen.

További része a rendeletnek ismét egy fontos intézkedést tartalmaz. Az elnök, a kormányképviselő és a szaktanár más alkalmas szöveget is feladhatnak, vagy szóbelileg közölhetnek latin mondatokat magyarra fordítás céljából. Tehát hárman is. így a kérdés feltevésével nem ér véget a tanár szerepe, nyelvtant és mást is kérdezhet, sőt hárman is kérdezhetnek. A rendelet az autonom iskolafentartókhoz is van intézve. Gulyás J.

2. A latin tanításáról. A latin nyelv s általában az idegen nyelvek tanításának módszeréről ismét rendelet jelent meg a Hivatalos Közlöny december 15-iki számában (25. sz. 347. 1.) 1928. 85425. V. szám alatt.

Ez a rendelet a májusban kiadott 1218. sz. rendeletből kiindulva s az Utasításokra támaszkodva elejét igyekszik venni a túltengő grammatizálásnak, (s amit Fináczy már régen hangoztatott) külön választja az alsó fokon is a nyelvtani s az olvasmányi órákat. Ne csináljunk mindig mindent! Ne tekintsük a nagy irók müveit nyelvtani példatárnak, hanem kövessük az Utasítás 88., 99., 100., 111., 114. lapjainak intelmeit, hogy a római köz és magán élet képét felépíthessük, hogy a latin nép gondolkozását megértsük. Az Írókat tartalmilag is ismertessük, sőt felsőfokon (V—VIII. o.) történelmi, esztétikai, stiláris szempontok is előnyomuljanak a tanításban. Tárgyi érdekek is előtérbe lépjenek. Az olvasmányok kellő terjedelemben szerepeljenek a tanításban. Felsőbb osztályokban a Kurzív olvasás is gyakorlandó, — Mivel