Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 2. szám - Dr. Dóczi Imre, Dr. Papp Ferenc: Főtiszteletű és Méltóságos Zsinat!

51

62. §. d) pontja helyett a következő pont íktattassék be: ,,d) A theológíai-, bölcsészeti- és jogakadémiáknak, középiskoláknak, leányközépiskoláknak, a tanító-, tanítónő- és kisdedóvóképző intézeteknek s a polgári iskoláknak az igazgatója; a leánytanintézeteknél mindig férfi-képviselők választandók."

4. Tanári képviselet a konventen:

70. §. c) pontja gyanánt iktattassek be: ,,c) Egyházkerületenként az egyházkerületi közgyűlések által három évre választva egy-egy tanár és egy-egy tanító-tag."

5. Tanári képviselet a zsinatokon:

83. §. 3. bekezdése így alakítandó át: „Azonfölül az egyház- kerületek anya-, társ- és missíós egyházközségeinek presbyteriunmi együttes szavazataikkal és általános többséggel a főiskolák tanárai közül míndenik egyházkerületben egy-egy, a középiskolák, leányközépiskolák, tanító-, tanítónő-, kisdedóvónőképző intézetek és polgári iskolák tanárai közül a tiszántúli egyházkerületben kettő, a többi egyházkerületben egy-egy tanári képviselőt, az elemi iskolák tanítói közül a tiszántúli egyházkerületben kettő, a többi egyházkerületekben egy-egy képviselőt is választanak."

6. Egyházkerületi főgondnok és püspök választásánál a főiskolák szavazati joga:

A 177. és 181. §-okban „egyházközségek presbyteriumainak" szavak után Íktattassék be: „továbbá a több tagozatú főiskoláknak (kollégiumoknak).“

II. Indokolás.

Indokolásul szolgál „A magyarországi református egyház 1917. október 22-én megnyílt zsinatának irományai". 12. szám. 44—48. lapjain: ,,B) Indokolás" c. részlet, amely a jelenlegi zsinatnak is előmunkálata s amelybe a 46. oldalon a 6. sor után a következő betoldás jön:

Ezért szükséges, hogy a református tanárság képviseletének jelenlegi aránya, ha nem is jelentékenyen, de a javasolt szerényebb keretek között úgy az egyházközségek presbyteriumaiban, mint az egyházmegyében és egyházkerületekben is felemeltessék. E javasolt felemelés az egyházi és világi elem paritásos elvét az egyház kormányzatában semmiképen sem rontja az egyházi elem rovására, mert a református tanár, ha ma már nem lelkészjellegű munkása is a maga egyházának, de hivatásánál és neveltetésénél fogva e formális képesítésén kívül meg van neki a maga belső egyházias érzülete és így a tanárok nagyobb számú megjelenése egyházi hatóságaink különféle szervezetében inkább az egyházi elem kormányzati megerősödését fogja eredményezni. Lehetetlen azonkívül, rá nem mutatni azon szomorú jelenségre, hogy egész