Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 9. szám - Külföldi lapszemle
371 natkozólag végzett kísérleteket ismertet, melyekkel Jenában és Königs bergben meg akarták állapítani, hogy vájjon mennyit őriznek meg az elemi és a középiskolák növendékei abból, amit az iskolában tanultak. A csak elemi iskolát végzett kísérleti személyek ott szerzett tudásuk 50%-ánál többet a feledésnek engedtek. Egy leányliceum volt növendékei jobb eredményt mutattak: mintegy 55'Vu-át tudták felmutatni annak, amit az iskolai követelmények megkívánnak. Edmund Discher a gyermekek erkölcsi felfogásának fejlődését vizsgálta. „Miért nem szabad lopni?" kérdésre adott válaszokból megállapítja a szerző, hogy a 6—16 éves gyermekek különböző korosztályai egyaránt leginkább egoisztikus motívumokat használnak. Az önző motiválás csak kis mértékben ritkul az életkor növekedésével. A kisebbek inkább testi fenyítéktől félnek, a nagyobbak már lelki hátrányoktól. Társadalmi, altruista szempontok elvétve találhatók az idősebbek feleleteiben, főleg fiúknál. A vallásos motiválás gyakoribb a lányoknál; a 14 évig növekvő tendenciát mutat, aztán rohamosan csökken. — Egy rövidebb cikk ismerteti a leningradi tanítóképző egyik tanfolyamának berendezését, amely a gyermekek lélektani megfigyelésére képezi ki a növendékeket. A kiképzés elméleti és gyakorlati. Jellemző az újszerűség keresésére a III. évfolyam összefoglaló elméleti feladatának csoportosítása: 1. a magatartás belső mechanizmusa, 2. a gyermek cselekvésének fő formái (ide tartozik: mozgás, észrevétel, reprodukálás, nyelv és gondolkodás, 3. a gyermek alkotó tevékenysége (játék, művészi foglalkozás stb.), 4. a gyermek lelki jellemvonásainak alapelvei. Az ifjú öntudatosságát környezetéhez való viszonyában teszi vizsgálat tárgyává Adolf Busemann, rostochi tanár. Spranger Életformáinak típusait keresztezi egy másik fontos típusalkotó különbség: a tudatosság foka. Pl. az elméleti emberek között is vannak, akik nem tudatos kutatási és gondolkozási módszerrel dolgoznak az elméleti síkban, hanem intuícióval, éles ésszel látnak a dolgok mélyére. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a gyermeket, természetesen itt is szabályszerű fejlődést találunk. A kisgyermek csekély ismerettel rendelkezik önmagáról. Mind jobban szaporodnak ez ismeretei. Megtanulja becsülni saját képességeit. Az önmagáról alkotott kép továbbá folytonosan belsőbbé válik. Önismerete integrálódik, azaz tudatára jut, hogy egyes tulajdonságai nem elszigeteltek, hanem zárt egységet alkotnak. Mind jobban elhatárolódik a növekvő gyermek tudatában saját Énje a külvilágtól. Önmegítélése mindinkább szellemivé válik. Ezt a fejlődést most már érezhetően befolyásolja a környezet — A leányok általában gyorsabban öntudatosulnak. Fiúknál a tanulatlan munkásosztály gyermekei mutatják az öntudatosság legalsó fokát, míg a tanult munkások gyermekei némileg magasabb öntudatról tesznek vallomást a vizsgálat folyamán, mint a középosztály fiai. Fr. Giese széleskörű kísérleti anyagot dolgoz fel, hogy megállapítsa a különböző iskolatípusok tanulóinak intelligenciakülönbségét. Több szempontból és több korosztállyal végzett kísérletei alapján arra a legfontosabb eredményre jut, hogy úgy az intelligencia fejlettségét, mint teljesítőképességük nagyságát, valamint mindkettő fejlődését illetőleg
