Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 9. szám - Fejér Lajos: Az egységes iskola Franciaországban
357 rácía vagy belepusztul az egalitarismusba, amely minden polgárt egy képre akar teremteni és formálni, vagy élni fog, mert élnie kell mindazon különböző emberies tulajdonságok kifejtése által, amelyek egy népet igazában alkotnak. Mindazáltal, méltán kérdhetni, vájjon az így felfogott iskola, a különféle iskola, még ha olyan jól meg lesz is szervezve, biztosítja-e valamennyire a tőle várt üdvös eredményeket? A főtitkár himezés- hámozás nélkül bevallja, hogy az iskola, legyen bár a védő jegye „egységes" vagy különböző, nem sokat ér, ha háta mögött nem áll • védelmük segítségül a család. Az oktatás korántsem minden, a nevelésnek okvetlen vele kell járni, különben nem sokat ér. Egy hires pedagógus mondja: az egyéni komoly jellemnevelésnek legbiztosabb alapja a család, nem azért, mintha a szülők mind „ab ovo“, mert már szülők, született jó nevelők volnának, (végzetes önhitség lenne ilyesmit állítani,) hanem csupán azért, mert a családi élet felszabadít és munkára serkent oly szellemi erőket, amelyek a hivatalos nevelő rendszer alatt örökre szunnyadnának, vagy kihasználatlanul hevernének. Nagy kockázat lenne tehát a családokat felmenteni gyermekeik nevelése alól abban a hiszemben és ürüggyel, hogy ezt, ha nem talál sikerülni, majd helyre igazítják később. Az iskola azért lesz mindenekelőtt emberies, mert nem éri be azzal, hogy csupán iskolázó személyt lásson a gyermekben, akinek értelmét fejlesztenie kell, hanem olyan embert lát benne, akit családjához, környezetéhez a szeretet és egyéb szokások száz meg száz gyöngéd szála fűz, lát benne testi, erkölcsi, szellemi erőkkel megáldott embert, szóval olyan élő, társas lényt, aki lelki egyensúlyát csak a benne lakozó tehetségek összhangzatos kifejtésében találja meg, szerencséjét pedig ahhoz a környezethez való teljes alkalmazkodásban, ahol élnie adatott és abban a munkakörben, hivatásban, melyet be kell töltenie. így beszél egy igaz, lélek szerint való nevelő. Ma sincs kívánatosabb, minthogy okos szavai hallófülekre találjanak. Az állami „egyedárúság patentes cikkeiről", a gyermekek általa végzendő kiválogatásáról, az ingyen oktatásról s egyéb jóról szintén talpraesett megjegyzéseket tartalmaz a titkári jelentés. Végül a két fő, alapvető eszmét emeli ki újólag: az oktatás sokféleségének szükséges voltát és a család, iskola egymásra utaltságának, egy célra öntudatos, egyetértő közös munkával való dolgozásának elodázhatatlan kívánalmát. „Ha ez a két tétel győzelemre jut", úgymond, „gazdag jövő nyílik meg a franciák előtt. De hogy győzhessen, meg kell törni elébb a „jakobinismust, amely azt vitatja és fennen követeli, hogy miután a családot minden jogától és minden kötelességétől megfosztották, vessünk minden gyermeket nemcsak egy iskolai rendszer hatalma alá, hanem azonkívül még az állam kényúri szolgálatába, vagyis tulajdonkép játszuk át annak a pártnak a kezére, amelyé a hatalom a maga kizárólagosságaival és türelmetlenségeivel. Hogy ez be ne következzék, nem elég a tapasztalt, bátor tanároknak küzdeni ellene, a harcból minden franciának ki kell venni a részét, aki hazája sorsát a szívén viseli." (Mezőtúr) Fejér Lajos.
