Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 9. szám - Fejér Lajos: Az egységes iskola Franciaországban

355

barátságát a legelső protestáns fejedelmi udvarok is értékesnek tartották és megmozdulására felfigyelt Közép-Európa minden hatalmassága. De nemcsak a kortársak részéről érdemelte ki a legnagyobb elismerést, hanem a jelenkor első német történetírója, Ranke Lipót is, a 30 éves háború kezdetét nem a cseh felkeléstől, hanem Bethlen Gábor beavatkozásától számítja, mert szerinte ez a küzdelem ezáltal lett világtörténeti jelentőségűvé.

Ügy érzem, ezzel a néhány szóval tartoztunk a nagy fejedelem emlékének, hogy azzal a Bethlennel, akit istenadta őserejű lelki tulajdonságaiért és maradandó értékű cselekedeteiért már a kortársak egyhangú véleménye is a halhatatlanok közé emelt, ezzel a Bethlennel, mint hithű kálvinistával és iskolaszerzővel szemben mi is lerójuk az emlékezés és kegyelet adóját.

(Karcag) Dr. Soós Adorján.

Az egységes iskola Franciaországban.

Francia tanügyi körökben sokat ijesztgetik egymást a tanférfiak az „egységes iskolának" még a bizonytalanság homálya-fedte, de már a messze távolban fel-feltiinedező képével. Család is nem egy-kettő van, amely nyugtalankodik miatta. A parlamenttől meg nem igen várják, hogy ily komoly kérdéssel, miután elébb maga foglalkozott vele lelkiismeretesen, foglalkoztassa, lekösse a közvéleményt szintén és hangulatot teremtsen mellette. Hiszen „tout comme chez nous“ az eddig dívó, a már-már meggyökeresedett szokás révén, az ott is jól bevált szavazógépen egy-két óra alatt letudnák pergetni a legradikálisabb, a közoktatás- ügyet fenekestöl felforgató rendszabályokat „sürgős reform" címen, ha egyszer a kormány úgy kívánná. A „köztársaság merovingi szekerét", mint történelmi vonatkozással a franciák mondani szokták, a modern repülőgép váltotta fel, amelynek őrületes gyorsasága rettentő veszedelmeket idézhet föl. Hajdan a törvények náluk is évekig tartó viselős állapotból születtek meg; némelyiknek ideje sem volt megszületni. Ma — akárhányszor a fogantatás után csakhamar napvilágot látnak, de nem is életre valók, szörnyszülöttek, idétlenek. Nos, egy-egy fontosabb, a nemzet jövendő sorsára döntőbb törvény nem igen van, mint az, amelyik az ifjúság oktatását, nevelését kívánja szervezni, szabályozni.

A „Közoktatás Szerveinek Nemzeti Egyesülete", ahol a tanári testületek legtapasztaltabb, válogatott tagjai szoktak egymással táhilkozni, nem régiben tanácskozást tartott éppen az egységes iskoláról s ^véle-