Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 8. szám - Külföldi lapszemle
339 hozott száraz eledelt: halat, szárított gyümölcsöt, az elmaradhatatlan rizst és isszák utána az általuk készített teát. Cipőjüket a tanterem előtt leteszik, mert a szobába nem mennek be cipővel. Az iskoláért áldoznak Japánban. Szépen fel is van szerelve szertárakkal. Mivel a japániaknak nincs ábécéjük, a párhuzamos osztályt színekkel jelölik meg. A gyermekek gyakran olyan színű sapkát viselnek, mint amilyen színű osztályba járnak. Reggeli imát nem mondanak a gyermekek. Hetenként kétszer van erkölcstani óra, amelyen főleg az uralkodóház és az ősök tiszteletéről esik szó. Tantárgyak a mieinknek megfelelnek (írás, olvasás, számtan, természetrajz, földrajz, történelem, rajz, ének, varrás). Az osztályok tolófalakkal vannak egymástól elválasztva. Kályhát nem használnak. Legnagyobb hidegben tesznek be egy nagy üstöt a tanterembe s ebben pislákol egy kis faszén, de hogy ennek a füstje kiszállhasson a mennyezeten, lyukat vágnak a szabadba. Elképzelhetjük, hogy nem valami meleg lehet odabennt. De a kis japániak szorgalmasan írogatnak azért a tanteremben. Kezdetben ceruzával vagy palavesszővel, később a maguk készítette tussal. A rengeteg írásjegy elsajátítása nem enged időt az önálló gondolkozásra való nevelésre s e szempontból tényleg komoly kifogások merülhetnek fel a japáni iskolákkal szemben. Számolni nehezen tanulnak s még hivatalokban is szívesen előveszik a számoló pálcikákat. A rajzolásban — százados hagyományok alapján — hihetetlen eredményt érnek el már a legalsó fokon is. Az iskolázás általában rövid ideig tart náluk, azért, aki nem megy magasabb iskolába, még rendszerint egy befejező tanfolyamot végez el, hol angol nyelvet is tanítanak nekik. Pyschoanalizis és keresztyénség. A psychoanalizis ma már nemcsak az ideg- és elmeorvosok segédtudománya, hanem a lélek- gyógyításának egyik jelentős segédeszköze. A lélek gyógyítását eddig kizárólag a keresztyénség igényelte magának, ma már a papok is rájöttek a psychoanalizis nagy fontosságára, úgy hogy a theológiai munkák között mind nagyobb számmal találunk idevágó dolgozatokat. A szerző azt akarja megvizsgálni, hogy milyen pontokon áll a psychoanalizis szemben a keresztyénséggel. A keresztyénség a megbocsátás vallása, jelképe a kereszt. A megbocsátás mellett a kereszt a legnagyobb bűnt is eszébe juttatja az embernek. A bűn pedig Isten bíráskodását. A legtökéletesebb áldozat tudata a legodaadóbb szeretetre sarkalja az embert. A kereszt élménye tehát lesújt és felemel egyszerre. A pschoanalizis felfogása természetesebb. Nem ismeri az élő Istent. Helyébe állítja a természeti törvények szerint működő „élet- áramlatot." A személyes Isten személytelen valamivé válik. Az emberben öntudatlanul fekvő nemi ösztönök felkeltik az élet igenlését. Korunk minden szenvedését arra vezeti vissza, hogy ez a teremtő sexuális ösztön akadályozva, gátolva van. A psychoanalizis szerint: az emberi élet egy tudatos „én“ és egy öntudatlan „ő“-nek a küzdelme. Az „ő" a természeti ösztönök, az „én“ pedig az ösztönök őstalajából létrejött személyiség. A keresztyénség felfogása szerint is meg van ez a kettősség. A keresztyénség szerint is van egy természeti lény és van egy az Istennel való érintkezés következtében létrejött személyiség.
