Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
Niebergall a gyakorlati theológiai nagy müvében közöl egy gyakorlati dogmatikát s amikor könyvünket olvastam s összehasonlítást tettem e kettő között is, azt akartam elhitetni magammal és nem minden alap nélkül, hogy könyvünknek is csak annyi a célkitűzése, mint emennek volt. A munkának kétségkívül óriási értéke a komoly bibliai alátámasztása. Ebben a tekintetben a teljes dicséret illeti meg s ez a hatása lesz legkomolyabb mindenkire. A mű confessionális jellege, bár szerzőnk a tapasztalati theoló- giához tartozik és jól ismeri K. Barth munkásságát, kifogástalan, ahogy a következő idézet igazolja:' . . . „annak a felekezeti typusnak álláspontját ismertetjük, amelyik nézetünk szerint a legtökéletesebben sajátította el a keresztyénség világnézetét, mert egyedül csak ezt akarta elsajátítani és e végből az emberi bölcselkedés minden hitető beszédét elvetve, mindenestől alárendelte az embert a Szentlélek vezetésének, amelyik mindig azonos és önmagához mindenben következetes. A keresztyén világnézetnek ez a teljes elsajátítása a református keresztyén- ségben történt meg“. Ez a confessionális hűség talán csak egy pontban támadható meg, amikor a predestinációról beszél. (56. §.) Amint minden más ref. dogmatika írója, úgy ő is elismeri, amikor e ponthoz ér, hogy milyen nehéz itt a bizonyítás s azt is írja (305): Kálvinista az, aki szüntelen imádkozással, Istenben való meleg közösségben, igaz benső kegyességgel és a kijelentés állandó tanulmányozásával, emésztő aggodalmak között küzd a saját predesztináltságának felismeréséért és megtalálva azt, diadalmasan' harcol annak megvalósításáért“. Azt hisszük, hogy ez a fogalmazás nem sikerült s elvi kijelentése nem állja meg a helyét s nagyon távol áll a kálvini gondolattól. Viszont az is valószerű, hogy ez a megállapítása feleslegessé teszi a látható és láthatatlan egyházról való theóriát. Szerintünk nem egészen kálvini jellegű az úrvacsorái tan tanítása sem ebben a műben. Nemcsak arra építem ezt a megjegyzésemet, hogy a tárgyi meghatározásban nem domborítja ki sem a Kálvin, sem a Zwingli jellegzetes tételét, hanem inkább úgy veszem észre, hogy a lutheri pietizmus jellegzetes tétele szólal meg benne, amikor azt mondja, hogy az úrvacsorában a legfontosabb a Krisztus haláláról való megemlékezés. A könyv igen sikerűit és kiemelkedő részei a bevezető rész, amelyben teljesen új útakon jár, de még jobb talán a rövid eschato- lógiai tárgyalása, amelyben személyes hitének és bibliai tapasztalatainak gazdagságaival értékes igazságokkal ajándékozza meg olvasóit. Egy könyvnek az értéke ott kezdődik, amikor a kritikusait meg- gondolkoztatja. Ez teljes mértékben áll könyvünkre és az észrevételek dacára öröm volt a vele való foglalkozás. (Budapest) Gaudy László. Pintér Jenő: A magyar középiskolák igazgatásának kézikönyve. A középiskolákra vonatkozó törvények, rendeletek, szolgálati szabályzatok és ügykezelési utasítások szövegeinek magyarázatos gyűjteménye. Második kiadás. Budapest, 1928. 512. 1.
