Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
21 hozott nagy áldozataink bemutatásával a művelt külföld számára kitűnő propaganda-anyagot is szolgáltat. A mű címe csak halvány fogalmat ad annak gazdag tártalmáról, mert az ország közoktatásügyének történeti fejlődését ismertető Bevezetés (1—36. 1.) mellett, mely világos, szabatos előadásával bármely oktatástörténetben helyet foglalhatna, sorban, egymásután tárgyalja a kisdedovókat, elemi iskolákat, iskolánkívüli népművelést (I. rész), a polgári iskolákat, fiú- és leányközépiskolákat (II. rész), az egyetemeket, műegyetemet, jogakadémíákat, híttani főiskolákat, tudományos kutatóintézeteket s a külföldi magyar tudományos intézeteket (III. rész), a mezőgazdasági, állatorvosi, bányászati, kereskedelmi, művészeti, gyógypedagógiai szakiskolákat (IV. rész), a kisdedóvó-, tanító-, polgári-, középiskolai és kereskedelmi iskolai tanárképzést (V. rész), a testnevelést (Vl. rész), a különböző múzeumokat, mint Nemzeti, Szépművészeti, Iparművészeti Múzeumot, Orsz. Levéltárt, M. Gyüjteményegyetemet (VII. rész), a színházakat (VIII. rész), a magyar közoktatás központi kormányzatát (IX. rész), — tehát e munka, mint e vázlatos tartalommutatóból kitetszik, felöleli a magyar nevelés, oktatás, kultúra, művészet és tudományos kutatás valamennyi ágát, intézményét. Szerzőnk tárgyalási módszere mindenik részben, bármely fajta oktatási vagy művelődési intézmény leírásánál, ismertetésénél az, hogy először adja bevezetésül az illető intézmény hazai rövid történetét (míg a Bevezetés általános oktatástörténet, ez az illető oktatási ág speciális története), azután következik az illető szakra vonatkozó újabb törvények vagy belső, szervezeti változások vázolása, tanterv (pl. a középiskoláknál külön a humán gimnázium, reálgimnázium és reáliskola tanterve), tanítási, módszer, belső iskolai élet, vizsgálatok, igazgatás, felügyelet, fentartó hatóság, állami támogatás tüzetes ismertetése, végül statisztikai adatok: mennyi ilyenféle intézet volt a háború előtti Magyarországon ? mennyi veszett el s mennyi maradt a háború után ? mennyire emelkedett ezek száma a békekötés óta? milyen az illető intézeti ág népessége, tanítók (tanárok), tanulók száma, fentartási költsége ? A népiskolai törvényekről, a népiskolaállítás jogáról, a községi és felekezeti népiskoláknak nyújtott állami támogatásról szólva, nagyon finoman összehasonlítja Kornis a háború előtti magyar állam e tekintetben való liberális eljárását az utódállamok jogtipró erőszakoskodásával. Arra az erőszakos módszerre, úgymond, melyet ma az oláh, szerb és cseh állam alkalmaz, hogy t. i. maga állapítja meg, vájjon a gyermek melyik iskolába járhat, a magyarországi népiskolai politika múltjában egyetlenegy eset sem található: mindenkor minden szülő abba a tannyelvű iskolába adhatta be gyermekét, amelybe akarta. E tekintetben sem a faj, sem a felekezet, sem a családnév nem volt soha irányadó. A családnevek vegvelemzése abból a célból, hogy a gyermek az iskolában anyanyelvéten megfosztassék (ami az utódállamoknak a legtermészetesebb emberi szabadság ellen való merénylete), Magyarországon soha nem alkalmaztatott; az iskolafentartók tannyelvmegállapítási joga mindvégig sértetlen maradt. A nem-magyar ajkú lakosság sok helyen nemcsak tűrte, hanem kívánta a magyarul tanítást. A magyar állam az ú. n. nemzetiségi iskolákban is megengedte a tisztán anyanyelven folyó
