Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
241 könyvet írjon. Végre, egy kiváló protestáns kartársunk, a debreceni ref. tanítóképző európai hírű tudós tanára, dr. Ecsedi István, mellesleg egyetemi tanár is, nem győzte tovább türelemmel, írt egy olyan kiváló földrajzi tankönyvet a II. osztály számára, amilyent csak lehetett a tanterv alapján. A tankönyvben, amennyiben a tanterv megengedte, igyekezett a lehető legtöbb földrajzot adni. Minthogy a hivatalos tankönyvíráshoz nem volt protekciója, kiadta a könyvet saját költségén. (A gyanú elhallgattatása végett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy dr. Ecsedi Istvánnal soha nem beszéltem, soha levelet nem váltottam, csak müvei után ismerem és az éppen elegendő ahhoz, hogy öt ismerjük.) Ecsedi könyvének megjelenése után mindnyájan föllélegzet tünk: mégis csak lehet földrajzot tanítani a II. osztály tanterve alapján, ha nem is a régi mértékben. A naiv lelkek azt hihetik, hogy a tankönyvbírálat illetékes tényezői is így gondolkoztak és siettek Ecsedi könyvét hivatalos tankönyvvé minősíteni, ha nem másért, azért, hogy honorálják egy szegény tanárnak a tanügy oltárán hozott hallatlanul önzetlen áldozatát. Ez tévedés. Nem ez történt. Megbízták Fodor József egyet, tanárt a II. osztály földrajzának a megírásával, aki könyvét az Egyetemi Nyomdánál jelenttette meg. Fodor professzor úr, amennyire tudom, sohasem tanított tanítóképzőben, ép ezért bírta türelemmel 6 évig, hogy meg ne írja a II. osztály földrajzát. Csak akkor kellett neki jönni, mikor már Ecsedi kiadta a maga tankönyvét. Ennek a lépésnek két előre kiszámítható következménye lett: 1. Ecsedi kartársunk befűthet a tankönyveivel, melybe beleölt a saját tanári fizetéséből, gyaníthatólag pár ezer pengőt, minthogy ezentúl csak a Fodor-féle hivatalos tankönyvet lehet használni; 2. nem kisebb jelentőségű az sem, hogy immár lesz a tanítóképzőknek egy olyan tantervszerű földrajzi tankönyvük, amilyet eddig nem ismert a tudomány. A könyv a következő négy fejezetre oszlik: I. A föld felszíne és az emberiség. Itt 17 oldalon arról tanul a gyermek, hogy minek van jelentősége az ember életében. Nem földrajzot, hanem jelentőségeket: a levegő jelentőségét, a víz jelentőségét, a szárazföldek jelentőségét, a bioszféra jelentőségét. Nagyon komoly földrajzi ismeretek ezek a szerző szempontjából, de teljesen haszontalanok a tanuló, a gyakorlati élet és a földrajztudomány szempontjából. II. Az emberiség élete a földön. 60 oldalon keresztül egyebet sem tanul a diák, mint tudós szakkifejezésekbe burkolt, de teljesen banális megállapításokat az emberiség szükségleteiről, a gazdálkodásról, a javak forgalmáról és az ember letelepüléséről; közgazdasági alapismereteket, amelyekben a földrajzot a teljesen rend- szertelen földrajzi utalások képviselik itt-ott. Ha az előfordúló földrajzi helyneveket a tanuló föl akarja keresni, lesz olyan oldal, hogy egyetlen oldalon 6—8 különböző helyen kell fölcsapni a földrajzi atlaszt, hogy a különböző kontinenseken szétszórt földrajzi helyeket fölkutassa. De aztán lesz megint 50 olyan oldal (földrajzi tankönyvben), ahol egyetlen fölkeresnivaló földrajzi helynevet nem talál. A tankönyv tudós szerzője nem eszmélt rá arra, hogy a tanulóknak épen azért tanítunk először földrajzot az iskolában, hogy majd később, mikor ilyen magvas közgazdasági értekezéseket olvas, az összevissza dobált városneveket ott ke-
