Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Dr. Papp Ferenc: Titkári jelentés
228 gondoljuk, hogy bizonyára nagyon kevés tanár vette volna igénybe a kedvezményt, s hogy a felekezeti iskola éppúgy állampolgárokat nevel, tehát állami feladatokat teljesít, mint az állami iskola, kérésünk elutasítását államháztartásunk nehéz helyzete és a posta üzemi jellege nem eléggé indokolja. A református tanárság, különösen családos, gyermekeiket a lakóhelytől távol iskoláztató kartársaink anyagi gondjainak némi enyhítésére gondolt igazgatóságunk azon javaslatával, hogy a Tanárok Gyermekeinek Nevelési Alapja kamataiból és járulékaiból nagyobb, valóban segítséget jelentő ösztöndíjak létesíltessenek. Ez alap tökéje ugyanis nem elegendő egy internátus építésére, sőt fenntartására sem, viszont a nehéz gazdasági helyzet mielőbbi segítésre, az alap rendeltetésének megfelelő használatára sürget. Tavalyi közgyűlésünk és a folyó évi Konvent elfo'gadta javaslatunkat s ennek eredményeként az alap jövedelmének 25"/o-át már a folyó évben egyetemi hallgató tanárgyermekek segítésére fordítottuk. Az ösztöndíjak odaítélésénél igazgatóságunk a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek állami ösztöndíja tárgyában kibocsátott 6000 1927. IV. sz. v. k. miniszteri rendeletet vette irányadóul. A Tanárok Gyermekei Nevelési Alapja jövedelmének 20° < -át, mint kisebb nevelési segélyt, az eddigi gyakorlatnak megfelelően a folyó iskolai évben is kiosztotta igazgatóságunk. Ösztöndíjban részesült 19 derék diák (4930 P), kisebb 80—40 P, nevelési segélyben 66 (4900 P). A református tanárság gondterhes élete, a testvéregyesületek példája indította igazgatóságunkat arra az elhatározásra is, hogy egyesületünk tagjainak e pályán annyira szükséges nyári üdülését egy balatoni villa megszerzésével, vagy építésével lehetővé tegye. Egy alkalmi vétel felkínálása folytán igazgatóságunk két megbízott tagja terepszemlét is tartott, szerbe-számba vettük az esetleges vétel előteremtendő anyagi forrásait is. Terveinkről, a megvalósítás módjáról a választmány elé terjesztett javaslatunk ad számot. Fenntartottuk az érintkezést és ápoltuk a jó viszonyt a testvéregyesületekkel. Ez érintkezés nem merült ki a testvéregyesületek közgyűlésein való képviseltetésünkkel. Szorosabb kapcsolatot létesített közöttünk azon körülmény, hogy a tanárság anyagi sérelmei orvoslása érdekében minden lépést egymás tudtával, sőt karöltve tettünk meg. Az egyesületekkel való kapcsolatunk a folyó iskolai évben bővült azáltal, hogy egyesületünk igazgatóságunk útján a Magyar Külügyi Társaság felszólítására belépett az egyes országok tanügyi szerveinek bekapcsolásával alakítandó Nemzeti Egyesületközi Bizottságba. E bizottság feladata a Nemzetek Szövetsége és a vele összefüggő egyéb kérdések megismertetésének előmozdítása a tanulóifjúság körében, valamint gondoskodik arról, hogy a tanító- és tanárképzők, valamint az egyetemek legtehetségesebb és nyugati, főleg német és francia nyelveket beszélő férfi és nőhallgatói közül többen évente, a szünidő folyamán Genfben tartatni szokott tanfolyamon résztvehessenek, amikor is alkalmuk nyilnék egyrészt a Nemzetek szervezetének, másrészt a Munka
