Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 6. szám - Dr. Papp Ferenc: Titkári jelentés

225

ízben módosíttatlak és további változtatásuk várható annál is inkább, mert c tantervek s általában a mai középiskolai oktatás ellen a társadalom, a szülők, sőt a tanárok részéről is sok panasz és kifogás hangzott el, amelyek a túlterhelés gyűjtőnevén foglalhatók össze. E panaszok indokolt voltát, tehát a középiskolai túlterhelést, közoktatásügyünk egyik legfőbb irányítója is megállapította.

Egyesületünk és egyetemes konventünknek egy református középiskolai tanterv megállapítását célzó kívánságának teljesítéséről egyelőre le kellett ugyan mondanunk, de e kívánság tendenciájának, a református szellem középiskolai oktatásunkban való erőteljes érvényre juttatásának intézményes biztosítása folyamatban van. A Konvent ugyanis tervbevette református középiskoláink részére egy kötelező utasítás kibocsátását arra nézve, hogy a tanterv keretein belül hogyan kell ápolniok a református szellemet az egyes tantárgyak tanításánál s az utasítás tervezetének elkészítésével megbízta egyesületünk igazgatóságát, egyúttal e tárgyban javaslattételre szólította fel középiskoláink tanártestületeit. A beérkezett javaslatok azt tanúsítják, hogy tanártestületeink alapos felkészültséggel és részletekre kiterjedő gondossággal foglalkoztak e kérdéssel. E komoly előmunkálatok mellett a tervbevett utasítás magas színvonalát és szakszerűségét biztosítja azon körülmény is, hogy a folyó évi február hó 2-án egyesületünk székhelyén ülésező választmányunk az utasítás elkészítésére a magyar református középiskola öt igen érdemes munkását kérte fel.

A tanártestületek ezen elaborátumai is megnyugtató bizonyságai azon örvendetes ténynek, hogy a magyar református középiskolában a református szellem élő és ható tényező, tanárai teljes tudatában vannak azon benső elkötelezettségnek, amely reájuk egyetemes egyházunkhoz való erkölcsi és jogi viszonyuknál fogva háramlik, de bizonyságai annak is, hogy iskoláink részt kérnek azon lendülettel folyó építő munkából, amelynek célja a magyar református egyházi és vallásos élet renais- sance-a. E renaissance előkészítésében nem csupán iskolai munkánkkal, nevelő-oktató tevékenységünkkel kívánunk résztvenni, hanem éppen e munka eredményesebbé tétele érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a magyar református tanárság egyházalkotmányunk szerveiben is munkaköre fontosságának, szellemi és erkölcsi súlyának megfelelő képviselethez jusson, hogy az iskola ügyében nyomatékosabban hallassa véleményét. Arra nem gondolunk és nem gondolhatunk, hogy egyház és iskola XVI. századbeli egységét kívánjuk, de míg egyházi törvényeink értelmében „iskoláink mindenestől az egyház testéhez tartoznak" s míg azokat „az egyház önfenntartásának eszközeiül" tekintjük, törvény- hozásunknak gondoskodnia kell arról, hogy egyházunk és az iskola munkásai közötti laza kapcsolatok elmélyíttessenek, a több jog és több kötelesség elvének érvényesítésével egyházi és tanári testiileteink viszonya bensőbbé, szorosabbá tétessék. Egyházunknak és iskoláinknak egyaránt érdeke e jogos igényünknek a folyamatban lévő törvényhozás útján való elismerése. Mellette szól a kálvini hagyomány, a távolabbi múlt és erdélyi testvéreink gyakorlata.

Igazgatóságunk és választmányunk a református tanárságnak egy-