Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 1. Az Orsz. Középiskolai Tanáregyesület közgyűlése f. hó 4-én volt Budapesten. Mi nem voltunk ott, nem szerezhettünk közvetlen benyomásokat. De akik ott voltak, azok mint vert hadsereg szárnya- szegett, reményvesztett katonái jöttek onnan haza. Soha ilyen csüggedt, elkeseredett, semmi jót nem váró hangulatban nem láttunk még tanárokat, aminőben ezek a hírhozók jöttek haza a közgyűlésről, Hagyjatok fel minden reménnyel! Ez a summája híradásuknak. Eddig igaz volt, mondják ők, elnökünk megnyitójának az a megállapítása, hogy „Szenvedéssel, de egy jobb jövőbe vetett törhetetlen hittel végzi a magyar tanár a maga nehéz munkáját", de május 4-től kezdve csak a szenvedés marad a magyar tanár osztályrésze, sorsa jobbra fordulásában való hit nélkül. Hogy mit jelent a tanárságnak ez a reményvesztettsége, azt csak azok tudják helyesen mérlegelni, akik ismerik a tanári munka természetét, kiszámíthatatlan fontosságát. A tanári munkához minden más munkánál inkább szükséges a lélek anyagi, prózai gondoktól mentes szabad szárnyalása, szükséges a derült optimizmus, az a törhetetlen hit, hogy az ö munkája szükséges, nagyrabecsült, hogy az ő feladata lelkek formálása, lelki szárnyak növelése, s eszményekben hívő lelkek formálása által egy jobb, eszményibb embervilág kialakítása. Hogy ilyen munkát nem végezhet kellő sikerrel az anyagi gondoktól szorongatott, erkölcsileg sem méltányolt, igazságtalanul háttérbe szorított tanárság, az bizonyításra nem szorul, azt érezniük, tudniok kell a magyar tanárság hivatalos, felelős vezetőinek, a magyar kultúra sorsintézőinek. S ha érzik, tudják, akkor minden erejük latbavetésével el kell hárítaniuk az ideális tanári munka útjában álló akadályokat. Ha nem teszik meg ezt: a jobb magyar jövendő ellen követnek el súlyos vétséget. Sohasem volt nagyobb szükség a magyar lélek teljes aktivitására, mint épen napjainkban; sohasem volt annyira életkérdése a magyarságnak : eszményekért hevülő, az igazság diadalában törhetetlen hittel bizakodó, a ránk nehezedő igazságtalanság megszüntetéséért, a szebb, jobb magyar jövendő kivívásáért életre-halálra küzdeni kész új nemzedék nevelése, mint épen most, mikor a lét és nemlét hatánnesgyéjén állunk. Ugyan ki meri vállalni az erkölcsi felelősséget azért, hogy épen most törjék össze azt a tanárlelket, amely ilyen magyar lélek, ilyen új nemzedék nevelésére egyedül hivatott és egyedül képes!? Én nem hiszem, nem tudom hinni, hogy a kellőleg felvilágosított magyar közvélemény, ha megkérdezik, megtagadná a segítséget a magyar tanárlélek gyógyítására, teljes lendületű munkakészségének biztosítására. Videant consules ! Borsos Károly. 2. Iskoláink református bélyege c. alatt a Kálvinisták Szemle f. é. 18. számában szóváteszi a református középiskolai tantoré ügyét, s nagyon helyesen állapítja meg, hogy igenis szükség van református tantervre, de nem azért, hogy csak az egyetlen debreceni ref. gijtunzL;,^
