Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Haberehrn Gusztáv Adolf: Az énektanítás fontossága
189 8. Az ifjúsági zenekarok létesítése és fenntartása céljából felkérendő a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr, hogy kellő felszerelés biztosításával tegye lehetővé mindazon tanulókra nézve, akik valamely hangszeren kellő jártassággal bírnak, a zenekari gyakorlatokban való részvételt. A zenekari gyakorlat, mint rendkívüli tárgy, az órarenden kívül tartandó s a zenetanár megfelelő díjban részesítendő. Ez nemcsak a középiskolákra, hanem a polgári iskolákra is vonatkozik. 9. Énekkar létesítése minden fiú- és leányközépiskolában kötelező, zenekar létesítése minden fiúközépiskolában kívánatos; hasonlóképen kívánatos, hogy a leányiskolák tanulói a társas zenében gyakoroltassanak. 10. Egyébként az ének- és zenetanításra vonatkozólag a V. K. M. 3753/925. ein. sz. rendeletében foglaltak továbbra is érvényben tartandók, úgyszintén az ifjúsági énekkari versenyekre vonatkozó határozmá- nyok is. Ugyanilyen módon szervezendők az ifjúsági zenekari versenyek. Pontról-pontra megvizsgálva ezert határozati javaslatot, azonnal észrevehető, hogy a második pont kiigazításra szorul. Az előadó az énektanítást az I., II. osztályban heti 2—2 és a III., IV. osztályban csak heti 1 — 1 órában kívánja taníttatni. Ez óhajnak sok ugyan, de tettnek mégis kevés. Miért legyen a III. és IV. osztályban az órák száma kevesebb, mint az I. és II. osztályban ? Ha a növendékek az I. és II. osztályban némi gyakorlatra szert tesznek, akkor ez még nem olyan sok, hogy tovább már csökkentett óraszámmal lehetne dolgozni. Teljesen célttévesztett dolog lenne a III. és IV. osztály óraszámát csökkentett mértékben a tantervbe beállítani. Az I. és II. osztályban a növendékek még az ének abc-jét sem tanulták meg s akkor a csökkentett óraszám miatt már abba is maradna a beható gyakorlás a III. és IV. osztályban. Továbbá nem hinném, hogy az V—VIII. osztály növendékei énekórákra ne szorulnának. A középiskola alsó négy osztálya nem képes mindent a növendékekkel elsajátíttatni, ami az énekelméletből szükséges volna. Itt az anyagból feltétlenül még a felsőbb osztályokba is jut. A többi tárgyak közül pl. a torna, a rajz, végigvonul mind a nyolc osztályon, miért kellene épen az énektanítást megrövidíteni. Hiszen a javaslat első pontja úgy kezdődik, hogy az ének — hasonlóan a leányközépiskolákhoz stb, Hol marad itt a hasonlatosság? A leányközépiskolákban az ének nemcsak a IV. osztályig szerepel kötelező tantárgyként, hanem az V. és VI. osztályban is. Erre vonatkozólag utalok a m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek 1927. évi 89205. V. számú rendeletére a leány- liceumok és leánykollégiumok V—VI. osztályaiban szereplő ének érdemjegyének beszámítása tárgyában. E szerint a továbbhaladás szempontjából az ének úgy számít, mint bármely más rendes tárgy. A javaslat 2. pontját úgy kellett volna fogalmazni, hogy az énektanítás az I—IV. osztályokban heti 2—*-2, az V—VIII. osztályokban heti 1 — 1 órában történjék a karénckórákon kívül. A határozati javaslat 3. pontja értelmében az V—VIII. osztályokban a kiválasztott tanulókra nézve kötelező karének tartandó. Ezen pont első fogyatékossága az, hogy nem határozza meg a heti óraszámot. Sokkal súlyosabban esik azonban a latba, hogy csak „kiválasztott“
