Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Külföldi lapszemle
177 azt sem, hogy az elméleti részt az egyetemen, a gyakorlati részt pedig az egyetemtől különvá'asztott pedagógiai intézetekben tanítsák. A túlzottan szakszerű kiképzéssel szemben követelték az általános pedagógiai képzés mélyítését. Az iskola és a vallástanitás. Elsőnek azt a kérdést veti fel a cikk szerzője — Hans Schlemmer —, hogy az állami iskolák bele szóljanak-e a vallásos nevelésbe, vagy pedig hagyják azt teljesen az egyházra és a családra? Ma az állam lényeges tulajdonsága, hogy felekezetközi. Régebben állam és egyház között szoros kapcsolat volt. Ez a kapcsolat az 1918-as forradalommal megszűnt. A cikkíró sem tartja sem az egyház, sem a vallás szempontjából ajánlatosnak a felekezeti iskolák általánosítását. A mai kultúráiét sokkal bonyolultabb már, hogy sem az egész nevelésügyet egy felekezet szemszögéből lehetne nézni. Ezekből leszűri a következményt, hogy ma már az iskoláknak nem elsősorbeli kötelessége a vallási problémák megoldása. De mi hát akkor az iskola feladata? Szerző szerint az, hogy képessé tegye a tanulót a kultúra életében — tudása, tehetsége és hajlama szerint való közreműködésre. E cél elérése érdekében a tanítás tárgyait a kultúra egész mezejéről kell venni. Ilyenek a saját nyelv és irodalom, a történelem és a számtan-természettudományok elemei. E tárgyaknak kell minden iskolafaj közepében állani. De az említett tárgyakhoz kell számítanunk a vallást is, mégpedig mint kultúránk történelmi, rendszeres és lélektani részét. A vallástannak nagy szerepe van a történelmi oktatásnál, hiszen e nélkül nehezen értenék meg a növendékek a keresztes háborúk fanatizmusát, vagy olyan egyéniségeket, mint Luther, Kálvin stb. Ügy, hogy ha napjainkban erős áramlat indul is vallásnélküli iskolák felállítására, annak ellent kell állani már csak a kultúra érdekében is. Éppen olyan lenne a vallás eltörlése, mintha az iskola életéből a zenét vagy a költészetet akarnók száműzni. Végeredményében a vallás tehát a nélkülözhetetlen tárgyak közé tartozik. Beszélgetés a vallásról az első iskolai év elején. 0. Gaeda Potsdam. A vallásról szóló beszélgetések a vallási fogalmakat tisztázzák és a gyermek érzelmi életét mélyítik. A vallásos érzés függés —• Istentől való függés — érzete. E legmagasabb függéshez alacsonyabb függési fokokon keresztül jut el az ember. A függés érzése azt jelenti, hogy segítségre szorul valaki és segítséget vár valakitől. Aki segit, az iránt hálával viseltetünk. Ez a segitségvárás a gyermekeknél még erősebb, mint a felnőtteknél. A gyermek szüleitől vár és kap legtöbb segitséget; következésképpen, az iskola előtt azoktól vesz fel legtöbb hatást. Elsősorban az édesanyjától. Ha lefekszenek, az anya tanítja gyermekét imádkozni, reggel ő irányítja figyelmét újra a mennyei Atya felé. Ha beteg van a családban, látja a gyermek anyját imádkozni erőért, segítségért. Lassan rájön, hogy nem csak a napot hozza fel a jó Isten, este pedig a csillagokat, hanem ö ad erőt — egészséget. így — szülein keresztül — eljut a gyermek az Istentől való függés gondolatára. Ezeket a képzeteket a gyermek magával viszi az iskolába, ahol megint azt látja, hogy imával kezdik és végzik a munkát. Az eddigi képze
