Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom

169

sához is telik valami (Petz), akkor arra még inkább kell jutni tudományos készségünkből, hogy a saját népnyelvünk kincseit minden részletükben feltárjuk a nemzeti és egyetemes tudományosság számára.

(Mezőtúr) Dr. Kovács Géza.

Újabb válasz Gerőcz Kálmánnak. Gerőcz Kálmán második Helyreigazítása meglepett, minthogy én a tudományos folyóiratokban szokásos mód szerint Válaszommal a vitát befejezettnek gondoltam. Sok egyéb teendőm mellett pár hete mégis időt szakítottam arra, hogy az újabb Helyreigazításra részletes választ adjak. Válaszomat a Szerkesztő Űr azzal a kéréssel küldte vissza, hogy vonjam össze negyed-ötöd részére, mert amúgy nem tud neki helyet juttatni. Mondanivalóm javát tehát el kell hagynom, s csak a főbb vonásokra szorítkozom,

Gerőcz most vakmerő játékot játszik, idézeteivel el akarja szédíteni a kevésbbé tájékozott olvasót, s mikor úgy hiszi, hogy ezt a célját elérte, kijelenti: „Ezek után az olvasóra bízom, hogy alkossa meg a maga véleményét". A büntetőjogász szeretne engem elmarasztaltatní, bár most is hangsúlyozza: „Megelégszem, miként Hamann, a „hivők leghívőbbike“ — ha egyszerűen hívőnek tartanak“. Akár büntetőjogász, akár hivő, akár filozófus valaki (vagy ha mindhárom is egyszerre) min- denképen fejlett igazságérzékének kell lennie. Gerőcz igazságérzékét saját eljárásával jellemezem. Bírálatomban egy mondatát rövidítve idéztem, ő kipellengérez érte, ezt mondván: „Ez a mondat, melyet a cikkíró közleményében idézőjelek között leírt, könyvemben szintén nincs meg..." Vájjon hamisítottam én? Mondata értelmét nem rontottam meg, a rövidített idézetben a kihagyott részt nem pontoztam ki, ennyi történt. Ez kifogásolható, de senki sem állíthatja, hogy ez a mondat az én koholmányom, hogy a könyvben nincs meg. De Gerőcztől pellengér jár érte: nekem. A következő mondatban azonban igénybeveszi a rövidített idézés jogát, miközben mondatom értelmét is megrontja (. . . „hogy valaki misztikus . . .") O hívő, keresztes lovag, úgy látszik engem po- gánynak néz, nálam bűn az, ami nála erény. Neki valóban sok szabad : első Válaszomból két sort önkényesen úgy tüntet fel, mintha könyvéből idéztem volna s megtagadja szerzőségét. Joggal I De milyen jogon tünteti fel soraimat az ő könyvéből vett idézetnek?

íme a büntetőjogász, hívő, filozófus igazságérzéke! Ezek után logikáján sem csodálkozhatunk, ha könyvét újabban „ingyen" kínálja a Ref. Figyelőben és Szemlénk 1928. decemberi számában azoknak, akik „csomagolási, postai, fűzési stb. költségekért 2'90 P-t szerző címére (Sátoraljaújhely) postautalványon beküldenek".

Miféle tárgyalásom lehet ezek után Gerőczcel ? Hitvitát álljak vele (amit már egy röpiratban is próbált provokálni), vagy filozófiai eszmecserét folytassak ? A hitvita tárgytalan, mert itt nem hitről, hanem tudományról volna szó, eszmecsere lehetetlen, mert Gerőcz a tudományt csak fitogtatni próbcílja idézeteivel, de azután kijelenti, hogy nem igényli a „tudós filozófus“ nevet, s komoly tudós törekvés helyett hirtelen beburkolózik a hit köpenyegébe.

Gerőczcel tehát nem lehet sem hitvitám, sem eszmecserém, s ha