Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom

107

vannak, amelyek a kétféle székely nyelvjárás sajátságaival és mindkettőnek a többi magyar nyelvjáráshoz való viszonyával foglalkoznak.

Az öt dolgozat közül négy az udvarhelyi székel ység (ö-ző nyugati) nyelvével foglalkozik. Az első hangtani, a második és harmadik alaktani, a negyedik szókincsbelí egyezéseket keres a nyugati magyarság nyelvével. És kimondja — egyelőre tehát csak nyelvi bizonyítékok alapján, — hogy e székely dialektus és a dunántúli beszéd egyezése a véletlen dolga nem lehet, mert hangtani különösségek (pl. ö-zés, orrhangú magánhangzók, szótagzáró 1, j, r elmaradása), alaktani sajátságok (összetétel, szótő, szóképzés, ragozás) és szókincsbeli egyezések (bin- csalék — böncsölék, csüd — csüd, cövek — ciivek, a hiba — a héba, mián — mián, vaj — vaj stb., stb.) egykor megvolt és feltehető közösségre mutatnak. Az ötödik dolgozat röviden érinti a két székely nyelvjárás magyarországi kapcsolatait, s a kétféle é (nyílt és zárt) kiejtésének vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy a keleti és maros- aranyosszéki székelység főként a Dunántúl é-ző nyugati részével és a palócsággal, az udvarhelyi nyugati székelység pedig a Dunántúl ö-ző déli részével, az Alfölddel, a Dráva mellékével és a Mátyusfölddel mutat öseredeti hasonlóságokat. Mindez szerintünk természetesen még a történettudomány sok ágának számos módszerével lesz megvizsgálandó és bizonyítandó, sőt a nyelvtudomány további segítsége sem maradhat el (nyelvtörténet, hely-, személy- és családnevek stb.), ha minden tekintetben tisztán akarunk látni és kétségeinket teljesen és félreérthetetlenül ki akarjuk küszöbölni, Erdélyi Lajosnak e további kutatásokra vonatkozóan tett Ígéretei nemcsak a teljesség, hanem a tudományosság tekintetében is a legmegnyugtatóbb Ígéreteknek tekintendők.

Igen érdekes az összefoglalás, amely Erdély megszállása idejéből (1919) való. Itt kapjuk rövidre fogva mindazt, amit Erdélyi, tanulmányai alapján ma a székelyekről vall. A székelység — ha külön eredetű is! — a magyarság egyik tagja, rokonai a Dunántúlon vannak, mégpedig az udvarhelymegyeinek délen és a Csallóközben, a esik-, háromszéki- és marosszékinek nyugaton és a palóc vidékeken, minthogy pedig a hun—avar tartózkodási hely is főképpen nyugaton volt, a dunántúli eredet és a hun hagyomány szépen összeegyeztethető.

Etanulságos és minden tekintetben kimagasló tudományos színvonalon álló fejtegetéseket igaz lelkesedéssel ajánlhatjuk mindazok figyelmébe, akik a magyar múlt való eseményei után őszinte és komoly érdeklődéssel viseltetnek.

(Mezőtúr) Dr. Kovács Géza.

Erdélyi Lajos: Népnyelvünk behatóbb tanulmányozása tudományos és nemzeti kötelességünk. Különnyomat a „Magyar Nyelvi Tanulmányok“ II. kötetéből. 1928. Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs.

Hasznos munkát végzett Erdélyi Lajos azzal, hogy ezt a megdöbbentően érdekes dolgozatot kiadta. Valóban legfőbb ideje annak, hogy nyelvünk kutatóinak figyelmét nyelvtudományunk amaz elhanyagolt területére irányítsuk, amelyen a magyar népnyelv vizsgálatával kellene foglalkozniok. Egyenesen érthetetlen tudósaink ezirányú mulasztása.