Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom

160

melyet alaposan ismertet a szerző. Nem mondva csinált alkotmány ez, amilyent nem egyszer megrendelésre, három hét alatt szállított a francia állambölcs, Siyés abbé. A svédeké évszázadok alatt szervesen fejlődő alkotmány, amilyen a mienk is.

Nem egy vonásában emlékeztet is rá. Az igazságügyi kancellár például épen olyan eleven testet öltött paizsa a nemzet szabadságának, mint a mi nádorunk. Bátran mondhatnák a királyuknak mind a ketten: „Te felséges király vagy. Én a felséges nemzet vagyok!“

Az önérzetes svéd parasztság a mi büszke földművelő köznemességünk lelki rokona.

Érdekes nekünk a különbség is. Az evangélikus egyház ott állami egyház. Főpapjai, papjai közjogi tényezők. A község és a gyülekezet egy. A pap nemcsak lelki atyja, de kormányzója is falujának. Ez annyira a nemzeti életben gyökerezik, hogy még a múló jelenségű szocialista kormányzat sem tudott rajta változtatni.

Engem, mint történetkedvelőt, különösen a történeti fejtegetések és a magyar vonatkozások ragadtak meg. Itt azután eperjesi hangulat szállta meg Eperjest sirató szívemet.

Eperjes kollégiuma sokszor élvezte a svédek szeretetének áldásait. A svédek 6000 tallémyi adománnyal segítették a kollégium megalapítását. XII. Károly a poltavai borzalmas összeomlás napjaiban is gondolt a szegény eperjesi iskolára, Rákóczy hű emberével, a kuructótok lelkes püspökével, Kermann Dániellel, aki nála járt ekkor, 20.000 tallért küldött Eperjesnek. Ebből épült fel a kollégium épületének második emelete renaissance-stílben.

Helyesen tette az eperjes—miskolci jogakadémia, hogy koszorút függesztett a leleplezés alkalmával az egykor hazánkon átlovagló hős svédkirály budapesti emléktáblájára.

A szerző Svédországban is járt, Söderblom érseknek, nemzetünk nagy barátjának és másoknak is elmondotta a történész alaposságával és az eperjesi magyar ember bánatával: milyen méltatlan sorsra juttatott minket Trianon.

Ez a 114 oldalas könyv is, a maga igen ügyesen megalkotott 14 oldalas német kivonatával értékes munkálója a külföldi összeköttetések ápolásának, amiben Raffay, Ravasz, Antal, Gönczi, Kapí, Leffler és mások áldásos működéséhez csatlakozik.

Jól esik olvasnunk a mű végén az eperjes—miskolci jogakadémiai tanárok által kiadott tudományos könyvek jegyzékét. Jól esik látnunk az akadémia idei Almanachjából, milyen lelkes, harmonikus, tudományos, társadalmi és egyháztársadalmi működést fejt ki egyetlen evangélikus főiskolánk kiváló tanárkara, vezetésre termett dékánjától sugalmazva.

Mintha csak azt mondaná nemzeti kultúránkat bölcsen és lelkesen felvirágoztató kultuszminiszterünknek: Ne légy következetlen új kultúr- tényezők alkotása közben, ne tiporj el évszázados kultúrintézményeket, amilyenek a felekezeti jogakadémiák is. És jogaik bölcs és bátor vitatása mellett, ilyen tiszteletreméltó kultúrmunkával bizonyítják be, hogy élni akarnak, élni tudnak és az életre méltók is.