Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Egyházi és iskolai hírek
128 életeleme volt, s mikor megvált a kathedrától, akkor sem mondott le erről a nemes szenvedélyéről. Szaktárgyain kívül tudományosan foglalkozott a szláv filológiával is, ismerte az összes szláv nyelveket s haláláig előadója volt az evang. theológiai fakultáson a tót nyelvnek. A klasszikus világ derűje aranyozta be életfelfogását, s mint a nagy görög bölcsek kései tanítványa, nyugodt ataraxiával szemlélte e világ dolgait. A kötelességteljesítésben pedig szigorúbb volt önmagával, mint tanítványaival szemben s pontosságban, lelkiismeretességben tanári működése utolsó idejéig példaadó volt. Derűs optimizmusa, jóságos szíve, lelke bőségesen éreztette melegét tanítványaival, akik benne nemcsak a nagytudományú tanárt tisztelték, hanem a meleg érzésű, atyai lelkű nevelőt is szerették. Ezek, valamint tanártársai, akik kedves kartársat és igaz barátot vesztettek benne, kegyelettel őrzik emlékét. Nyugodjék békében ! (Sopron) rj. KWfgrhpr SénHnr I a késmárki ev. elemi és polgári leányiskola-------------------------’ * volt igazgatója, az ev. líceum gondnoka, hossz as szenvedés után, 69 éves korában, jan. 31-én Pohovellán (Gö- mör m.) meghalt. Életének legfőbb alkotása a polgári leányiskola életre- hívása 1895ben. Ez az iskola a felvidék elszakítását is túlélte és ma mint 3 osztályú intézet is él és virágzik. Alapítóját azonban, 36 évi fáradhatatlan egyházi és iskolai tevékenység után, 1916-ban elmebetegség támadta meg, melytől most megváltotta a halál! Emléke legyen áldott! p - s ^ron I a nagyenyedi Bethlen-kollégium tanítóképző in----------------’ ' tézetének igazgatója, aki a kollégiumnak is hosszú i dőn át rektora volt, február 9-én meghalt. Vele az erdélyi magyarság egyik nagyérdemű harcosa dőlt ki az élők sorából. A Magyar Pedagógiai Társaság 1929. február 16-i ülésén Mít- rovics Gyula egyet, professzor igen értékes előadást tartott a nyolcosztályú népiskoláról és annak szükségességét főleg gazdaságpolitikai szempontból világította meg. A protestáns világ ünnepe Speyerben. Ez évben négyszáz esztendeje annak, hogy a német-római birodalom speyeri gyűlésén a reformációhoz szító rendek tiltakoztak a lelkiismereti szabadság elnyomása ellen s bizonyságot tettek a Krisztus evangéliuma mellett, vagyis protestáltak. Ettől kezdve nevezték az evangéliom híveit protestánsoknak s évszázadok forgása alatt a gúnynévnek szánt elnevezést büszkén vallják magukénak a világ protestánsai. A német protestantizmus óriási előkészületeket tett, hogy a világ protestánsai részvételével méltóképen megünnepelje a négyszázados évfordulót, f. évi pünkösdi napokban, május 19., 20., 21. napjain. — Pünkösd első napján Speyerben és környékén húsz helyen lesz ünnepi istentisztelet, melyen a legkiválóbb német protestáns szónokok fognak beszélni, A magyar nemzetet s a magyar református egyházat az a páratlan kitüntetés érte, hogy a fő istentiszteleten, magában a protestáció emlékére épített templomban, az ünnepi
