Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
107 utánjáról, tárgyalásáról, a tárgyalás-közben nyilvánuló induktiv módszer következetes alkalmazásáról s a bizonyító példák felsorakoztatásáról a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Szóösszetételnél és szóképzésnél az eszméltetés, a gondolkozás felkeltése és irányítása, a képzők jelentésbeli szerepe mindig kellő figyelemben részesül. Az igéhez és névszóhoz járuló képzők külön-külön kiemeltetnek. Mondatoknál úgy az alárendelő, mint a mellérendelő mondatok egymáshoz tartozása és egymáshoz való viszonya gondosan fel van tüntetve és okadatolva. Fontos ezen könyvben a szókincsre való figyelmeztetés, illetve a szókincs fejlesztése, a gyűjtő nevek által jelentett dolgokat alkotó egyedek neveinek felsorolása, tehát szócsoportok összeállítása; a rokon- értelmű szók, a szólások, az egyes szavak eredeti és átvitt értelmű jelentésének tárgyalása, melyek a tanulókat egyrészről a szókincsük gyarapítására, másrészről az egyes szavaknak helyes használatára vezetik. Felteszi végre a koronát erre a könyvre a tanulóknak a fogalmazás mesterségébe való bevezetése. A tankönyvben tárgyalt minden olvasmány végén — ugyanis — a megfelelő tájékoztató kérdések után össze van állítva az olvasott tárgyról írható fogalmazás vázlata, valamint azon tételek, melyek az olvasmányból fogalmazás alapjául vehetők, sőt a költemények gondolatmenetének és hangulatváltozásának előadására is van példa. Szól e tankönyv végül a szó és mondat hangsúlyáról, nem feledkezik meg a helyesírásra való figyelmeztetésről, a szünetjelek alkalmazására vonatkozó utasításról sem. Szóval: a szerző figyelme mindenre kiterjed s erős a feltevésem, hogy ez a könyv a magyar nyelvnek a középiskola alsóbb osztályaiban való tanításában tényleg tiszteletre és elismerésre méltó gyakorlatot szerzett tanár munkája. Ha e feltevésemben csalódnám, az érdeme annál nagyobb, mert csak tanításban gyakorlott ember tud jó tankönyvet írni. Én ennél a tankönyvnél jobb és a tanításban előnyösebb magyar nyelvi tankönyvet ezidőszerint nem ismerek. Valóban nagy nyereség protestáns, de különösen az e tárgykörben egy idő óta szükséget szenvedő református iskolai könyveink sorában s a legszélesebb körben való használatra teljesen érdemes. A „Magyar Iskolakönyvek Sorozatáénak megírására társult szerkesztőbizottság nagyon szükséges és igen hasznos munkát végez hasonló szakszerűséggel és pedagógiai tudással írandó tankönyveivel. Ezen kitűnő tankönyv ismertetésével kapcsolatban bátorságot veszek magamnak arra, hogy a t. Szerkesztő úr engedelmével szóvá tegyek némely észrevételt, a melyeknek önálló cikkben való fejtegetése értékűk csekély volta miatt nagyobb érdeklődésre nem számíthat, de amelyeket tankönyv ismertetésével kapcsolatban nem tartok egészen értékteleneknek. Ezen észrevételek részben e könyvben olvasottakra, részben általános jetenségek megfigyeléséből származó tapasztalatokra vonatkoznak. Nem azért teszem ezeket szóvá, mintha kívánnám, hogy c könyvnek feltétlenül bekövetkező újabb kiadásaiban érvényesüljenek, hanem csak azért, hogy e jelenségekre felhívjam a magyar nyelv tanításával foglalkozó kartársak figyelmét, rájok bízva teljesen, hogy érdemesnek tartják-e azokkal tanítás közben foglalkozni. Én ajka tarozásukat tiszteletben fogom tartani.
