Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
104 ebben főként a nevelés és oktatásügynek megillető helyet fog juttatni. Csalódtam. A protestáns tanítással és iskolákkal feltűnő mostohán bánik a szerző, mintha annak a reformáció korában különösen nagy jelentőséget nem tulajdonítana, vagy hallgatással akarná jelentőségét csökkenteni. Egy helyen ezt olvassuk : „A magyar protestantizmus megjelent és hozzálátott a magyar kultúra termeléséhez. Sőt első lendületében azt hitte, hogy az egész feladatot egymaga elvégezheti. A magyar kultúra százados hordozója, a katholicizmus, mintha már meg is halt volna." Máshelyt pedig ezt: „A középkor nagyszámú kath. iskolái mindjárt a hitújítás terjedésével megszűntek, a falusi plébániák mellettiek a plébánia elhanyadásával, betöltetlenségével tűntek el, a nagyobb helyeken, különösen városokban virágzó tanintézeteket pedig a prot. városi tanács vette pártfogásába és látta el prot. papokkal és tanítókkal. A protestáns iskolaügy a katholíkusnak romjain hatalmas lendületet vett, különösen a Felvidéken igen sok németországi és ausztriai prot. tanférfiúval találkozunk, akik a volt kath. iskolákat magasabb fokra emelve, az egyházi iskoláztatást is bekapcsolták a nagy, európai prot. mozgalomba.“ Mindössze ennyi, amit a reformációról tanügy szempontjából kapunk. Kivehetjük-e ennyiből és ebből, amit sem elhallgatni, sem letagadni nem lehet, s amit — egyebek közt — a kath. Békefi Rémig is hangoztat, hogy „a reformáció oktatástörténeti szempontból nevezetes jelenség?" (A népoktatás története Magyarországon 1540-ig.) Annyira fontos és annyira nevezetes jelenség, hogy az iskolák nélkül a reformációt elgondolni és megérteni, szellemét, működését méltányolni nem is lehet. Mi nem vonjuk kétségbe, hogy a középkori magyar kath. egyház az adott helyzetben és viszonyok között elismerésre méltó módon tette meg a nevelés és oktatás érdekében mindazt, amit tehetett. E téren ezer akadállyal kellett küzdenie, tehát az egész országra kiterjedő nagy eredményeket nem érhetett el. Az a 15 káptalani, 275 falusi és városi s 1 zsidó iskola, amennyit Békefi két nagy művében 1540-ig össze tudott szedni és kimutatni, nagyszámúnak az országhoz viszonyítva bizony nem mondható. Egész megyék voltak, mint pl. Borsod, Csanád, Hajdúság, Komárom, Szilágy, Zala, ahol a hangyaszorgalommal és rendkívüli fáradsággal munkálkodó Békefi sem talált egyetlen iskolának sem a nyomára. A nemesség — ahogy Békefi mondja — a maga egészében nem törődött az iskolával és a tudománnyal. — Az is igaz, hogy a reformáció előtt is sokan keresték fel honfiaink közül a külföldi egyetemeket: Párist, Bolognát, Ferrarát, Padovát, Bécset, Krakkót. E két utóbbi helyen az egyetem mellett külön magyar cétust vagy bursát is alkottak. De ez a sok is az egész nagy Magyarországhoz képest viszonylag kevés s a műveltség és tudomány általánosítására mind az iskolák, mind a külföldi egyetemekre járások csekély hatással voltak. Épen a kultúra egyetemessé tétele, az általános műveltség érzetének fölkeltése a reformációnak nagy és elvitathatatlan érdeme. Tegyük még hozzá, hogy hazánkban a magyar nemzeti műveltségé. Mert a reformáció előtti műveltség nem magyar volt. A reformáció a templom mellett, lehetőleg, mindenütt létesítette az egyház, veteményes kertjét, az iskolákat, amelyek rövid idő alatt országszerte rendkívül elszaporodtak
