Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Megjegyzések
94 Megjegyzések. 1. Kossuth-nap felvételét javasolja a magyar naptárba nagy barátunk, Rothermere lord. Bűn volna meg nem valósítanunk javaslatát, nemcsak azért, mert Ő kívánja, minden igaz magyar leghőbb kívánságának képviselője, önzetlen eíőharcosa, hanem azért is, mert már rég meg kellett volna valósítanunk. Igenis, már rég kellett volna Kossuth- napot ünnepelnünk, nem Kossuthnak, a kiváló embernek, tiszteletére, hanem azoknak a nagy eszményeknek ünneplésére, azok előtt való hódolatunknak, azokért való harcrakészségünknek ünnepélyes kifejezésére, amely eszményeket az Ür Kossuth Lajos által üzent, Kossuth Lajos által nyilatkoztatott ki a magyar nemzetnek. Kossuth üzenete szólt az 1848. magyarjának, szól minden idők magyarjának, szól min- denekfelett a Ma magyarjának s szavára nem hallgatni, szavát nem fogadni annyi, mint lemondani gyáván a magyar jövendőről, a szabad, boldog Nagymagyarországról. Ebbe a gyalázatos bűnbe esnünk nem szabad, be kell hát iktatnunk nemzeti ünnepeink közé a Kossuth-napot, még pedig, véleményem szerint, márc. 15-re. Borsos Károly. 2. Tiszta evangéliumi és tiszta nemzeti szolgálatot vár a magyarság a kálvinizmustól; várja a Jézus evangéliumának azt a világosságát és szabadságát, amelyből a tudományos haladás, emberi egyenlőség, jogkiterjedés, általános szellemi fellendülés és anyagi jólét forrása fakad; várja azt a se félelmet, se alkuvást, se tettetést, se tétovázást nem ismerő hazafiságot, amelynek minden földi intézmények, tehát az egyházi szervezetek felett is a haza az első. így felel, nagy igazán, klasszikus tömörséggel, Baltazár püspökünk arra a feltett kérdésre, hogy mit várhat a magyarság a kálvinizmustól. Igenis ezt várja tőlünk, kálvinistáktól, a magyarság és múltúnk, lényegünk alapján méltán, jogosan várja. De vájjon mi mai magyar kálvinisták megfelelünk-e minden tekintetben, tökéletesen ennek a várada- lomnak ? Nem merek e kérdésre igennel felelni. Én úgy látom, hogy a Jézus evangéliumának világosságát és szabadságát sem egyházi, sem társadalmi téren nem tudjuk kellő erővel, határozottsággal képviselni, nem tudjuk azokat minden emberi gyarlósággal, sötétséggel, minden ellentétes áramlattal szemben teljes diadalra juttatni; nem tudjuk azt a világosságot és szabadságot az emberek, a társadalom leikébe úgy belerögzíteni, úgy meggyökereztetni, hogy azok minden emberi gyarlóságon diadalmaskodva, ellenállhatatlan erővel irányítsák az egyéni és társadalmi életet. E nemtudásunknak legfőbb oka az, hogy magunk sem vagyunk elég erősek abban a világosságban, abban a szabadságban. De bizonyos, hogy ami megvan is bennünk abból a világosságból, abból a szabadságból, azt sem igyekszünk elég búzgósággal, minden adott módon, bevinni a magyar közéletbe. Gerinctelenül, kényelmesen, gyáván, elrejtjük a nálunk ietett evangéliumi kincseket, elhallgatjuk, elhallgattatjuk a lelkűnkben élő igazságokat s meghunyászkodva nézzük, mint hangoskodik közéletünkben a hazugság, a képmutatás, a hitvány önzés, a sötétség, az Anti-
