Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 3. szám - Szelényi Ödön: Két magyar főúri pedagógus

84

neveljen. Az első fokon (gyermekkor) az emlékezet uralkodik, tehát minden, ami fejlesztésére szolgál, tanítandó, úgymint a betűk ismerete, olvasás, írás, anyanyelv és az állam nyelve, számolás, a földrajz, bibliai és hazai történet kivonata, mechanika, geometria, végre az első kér. tantól áthatott káté.

Az ismeretek közlésének eszközei az iskolák (m, p. a nemzeti iskolák) és azok tanítói, akiknek ügyességén fordul meg minden. Az iskolák azonban a helységek nagyságához és gazdagságához képest különbözni fognak. A második fokon az emlékezetet az értelemmel való gondos összeköttetésben fejlesztik, a megfelelő ískolafaj, a gimnázium és az itt előadandó tudományok a nyelvek, így a latin nyelv mint tudós nyelv, a német nyelv, mint az állam általános nyelve; továbbá a földrajz és történet bővebben, a magasabb mennyiségtan, a geometria és mechanika teljesebb mértékben, de azért mindezeket részben még az alsóbb fokon követett módszerrel. A sok tárgyat nem egyszerre szabad előadni, hanem legfeljebb kettőt-hármat egy évfolyamban. A klasszikusokból főleg Laelius de amicitia, De officiis, Cató de senectute ajánlható stb., a német nyelvre pedig Gellért összes művei, melyeket le és ismét visszafordíthatnak. A harmadik fokot alkotják az akadémiák és egyetemek. Amazok a logikát, fizikát, metafizikát, algebrát, matematikát, természetrajzot, természet és népjogot, közigazgatási jogot, ált. világtörténetet, rendőri és kamarai tudományokat, ezek pedig még az egyházjogot, hittudományt, botanikát, anatómiát, sebgyógyítástant és orvosi tudományt, A szerző nem mondja, de alapfelfogásából önként következik, hogy. itt van az ész fejlesztésének a helye. A tanári állomások betöltésénél a pályázatok helyébe a főigazgatók által való jelöléseket ajánlja és tekintettel arra, hogy az itt művelt tudományok fárasztók, gondoskodni kell lovagló, vívó és tánctermekről.

íme egy eléggé érdekes koncepció, mely az iskolafajok felosztását a 3 lelki erő egyásután való műveletével hozza kapcsolatba, bár kifejezetten kiemeli a lélek egységét; egyébként pedig minden sora a jozefinizmus korának a szellemét tükrözteti: ilyen vonások a felvilágosult- ság, tolerancia, államérdek, német nyelv előtérbe helyezése. A mű függeléke helyesebb nézeteket igyekszik terjeszteni a testi és erkölcsi nevelésről és külön szól a leányok társas neveléséről is.

Már más légkörbe vezet id. Zeyk Miklós*) f 1850. (az első magyar gyorsírási rendszer megalkotója és jeles természetbúvár, aki nagy hatást gyakorolt hasonnevű unokaöccsére, a kiváló nagyenyedi tanárra), pedig nem oly nagy időköz választja el Kazinczy apósától, csakhogy a nemzet rohamosan kezdett haladni ez időben, amennyiben már Széchenyi Magyarországa kezdi bontogatni a szárnyait, a liberalizmus pedig tetőpontja felé siet. Elsőben már magyarul szólal meg Zeyk, persze a 30—40-es évek nehézkes és vontatott magyar tudományos stílusában. Nézetei megismertetésének kárára van az is, hogy nem összefüggő értekezést kapunk tőle, hanem aforizmákat, hevenyészett megjegyzése*) Irt Zeyk Miklós hátrahagyott iromáuyai. Összeszedte és kiadta Zoyk Adám. Budapest. 1—11. 1874. Kivált a „Nevelés“ c. szakasz. II. 245—382.