Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
80 A kormány a prot. akadémiák e gazdálkodását pár éven át tűrte is. De később nagyobb sajtópropaganda indult a jogászproletáriátus veszedelmes és mesterséges növelése ellen és ennek ürügyén, — csodálatosan csak a jogakadémíák ellen. Pedig, ha e bajt oly országos veszedelemnek látja a minisztérium, — miért nem korlátozta az egyetemeken is jobban a számukra engedett nagy létszámot? Nem tette. Sőt! Pedig — mondja a szerző „azok némelyike alig tudja a részére megállapított kontigenst kihasználni“ (17 1) Szerintem ott üt leginkább a szegfejére Szontágh, mikor a 10-ik lapon azt fejti ki, vagy hagyja meg hát a miniszter az eddigi állapotot, illetve az akadémiák autonom jogi birtokállományát, amely esetben az egyházkerület (t. í. a tiszai ág. ev.) nem kér semmi anyagi támogatást, vagy „ám jelentse ki a miniszter, hogy az eleső (a szerző a tandíj - jövedelemre gondol) anyagiakat pótolni fogja és az egyházkerület bizonyára nem fog renitálni, “ mert a törvényben lefektetett jogait akkor biztosítva látja.* * * * A füzet 11-ik lapján a létszámkorlátozó rendelettel szemben kimondja, hogy „az 1920 :XXV, t.-c.-et a törvényhozó egész határozottan nem azért alkotta meg, hogy arra hivatkozással kibocsájtott rendelkezésekkel egy előző törvényben, az 1790—91 :XXVI. t.-c.-ben megadott jogot, annak eddigi lehető és háborítatlan gyakorlását tegye lehetetlenné.“ „Ha tehát nyilvánvaló, hogy az abban (t. í. a numerus claususos törvényben) kapott felhatalmazásnak a nehezményezett kontingens szerinti végrehajtása, mint közvetlen eredményt, a jogakadémia kénytelen megszűnését vonja maga után, — ez a rendelkezés alkotmányosan, jog, törvény és igazság szerint fenn nem tartható, mert ezt az eredményt a törvényhozó nem akarta s a miniszter nincs feljogosítva a törvényhozó akarata ellen, hanem csak annak megfelelőleg cselekedni.“ A létszámkorlátozás — ha e jogi logikán túl teheti magát a miniszteri önkény, — ugyanígy tovább is mehetett volna s mehetne, „pl. a miniszter a felvehető hallgatók számát 20-ban, esetleg 3-ban is megállapíthatta volna s megszüntethette volna az alapvizsga-bizottságot is.“ (14. 1.) „És hol van akkor a garancia kérdhetjük, hogy a legközelebb ezt meg nem teszi?!“ (15. 1,) „Ha nem sikerül a minisztert meggondolásra bírni, úgy — a jelek szerint — el lehetünk készülve arra, hogy legalább is mi protestánsok a jogakadémiáinkat, annak dacára, hogy fenntarthatásukat törvény biztosítja, anyagi eszközök híjján, ezt előidéző miniszteri rendeletek folytán leszünk kénytelenek beszüntetni." Itt kiáltja a szerző a „hódié mihi, eras tibi“ mementóját! . . . és pedig az ország közvéleményéhez, Valóban még a kath. intézmények, minden nagy vagyoni alapjuk mellett se lehetnek velük ellenséges irányú * Mikor az elemi iskolák tandijai töröltottok, így adott kárpótlást az állam s igy mentette meg a szegény protesiáns népiskolákat
