Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
71 lyokat, tanácsokat ad, az öltözközdés, étkezés, érintkezés, viselkedés formáiról tájékoztat a könyv. A jellemtulajdonságok közt a becsülettől az önuralom, fegyelem, bejtársiasság, széthúzás kérdésein át a hazaszeretetig tárgyal sok szépet és jót. Függeléke levélminták s öltözködési táblázat. — Az ifjúság lelkesedése jellemzi tárgyalását, melyet a nemes cél: hazánk jövőjének az ifjúság nevelése révén való fellendítése táplál. Sok szempontja kissé szétfolyóvá teszi tárgyalását; nem is egyszerre végigolvasandó olvasmány akar lenni, hanem amolyan illemtani lexikon, melyben utánanézhetünk, ha vitás kérdéseink vannak. — Tanulsággal forgathatja mindenki, aki modorosságát leakarja küzdeni s csak ajánlhatjuk különösen ifjú nemzedékünk figyelmébe, mert hovatovább az u. n. „lovagias magyar nemzet“ is frázis lesz, mint annyi más, ha nem nevelünk más nemzedéket, melyben Felméri szerint „a fenkölt érzületé és a tökéletes jellemé" a döntő szerep. Budapest. Dr. Böhm Dezső. Lux Gyula: A nyelv. Nyelvlélektani tanulmány. Budapest, Athenaeum. 134. old. „Ez a tanulmány a nyelvfilozófiai és nyelvlélektani kérdések nagy tömegéből azokat a kérdéseket akarja megvilágítani, amelyek a nyelv- tudománnyal és a nyelvtanítással foglalkozót különösen érdeklik . . . Miként magyarázzák ma az emberi nyelvkeletkezés, a nyelvfejlődés kérdéseit, mit tudunk az egyéni nyelv keletkezéséről és fejlődéséről és különösen mit tudunk a beszélő, illetőleg hallómegértő egyén lelki folyamatairól." A munka e szerint három főrészre tagozódik: 1. A nyelv és a beszéd. A nyelv keletkezéséről szóló elméletek. A beszéd fejlődéstörténete. (5—49. o.). 2. Az egyéni beszéd fejlődése (a gyermeki nyelv (49—73. o.). 3 A nyelvi jelenségek lélektani vizsgálata (74—124. o.) Minthogy a nyelvlélektan alapjait Wundt vetette meg s a mai nyelvpszichológusok is nagyobbára ezeken az alapokon építenek tovább, természetes, hogy szerző munkájában is Wundt szolgáltatja a vezér- motivumokat. A szerző különben, aki nem kritikai tanulmányt, hanem tájékoztató munkát irt, Wundt rendszerén csupán azt az objektiv kritikát gyakorolja, amelyet a nyelvlélektan fejlődése magával hozott. Egyéni mondani valója tehát nem sok van, annál hálásabbak lehetünk iránta azért a nagy anyagért, amit aránylag szűk terjedelmű munkájában összeszorított. Hogy milyen arányú rövidítéssel volt kénytelen dolgozni, arra csak azt hozom fel, hogy Wundt jelentésváltozás elméletének ismertetésére két oldalt tud szánni, ami pedig Wundtnál százhatvan oldal. Ez a körülmény teszi érthetővé, hogy munkája ebben az alakjában zsúfoltan, túlterhelten hat; mit még fokoz az is, hogy bizonyos sietség, pongyolaság érzik az egészen. Csak igy lehet megérteni bizonyos kiegyenlitetlenségét; itt-ott fetünedező ellenmondások, stiláris hibák (germánizmusok, szók kimaradása, ismétlése, nem odavaló szók használata) nem sokat vonnak le értékéből. Nem akarom ezeknek az inkább kűlsőleges hiányosságoknak felsorolásával nyújtani ismertetésemet, inkább nehány mélyebbreható fogyatkozására mutatok rá,
