Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 1. szám - Borsos Károly: Új évet

tJj évet

kezdünk, új akarással, új reménnyel, újult erővel, de régi céltűzéssel. A magyar újjászületést tűztük pályacélul, mikor útnak indultunk; ez a cél lebeg ma is, a jövőben is mindenkor előttünk. E cél nagysága, szentsége, acélozza erőnk, óv a fáradástól, csűggedéstől; ezért élünk, ezért dolgozunk, ezért boldogan halunk; e cél szolgálása a mi boldogságunk, a mi büszkeségünk.

E célt szolgáltuk az elmúlt esztendőben, legjobb tehetségünk szerint; e cél szolgálatára könyörgünk erőért a mi Istenünkhöz az új év küszöbén.

Protestáns tanártestvérek ! Indúljunk az új év ködébe szent elszánással, együtt, egy akarattal, egyesült erővel, egy hittel, egy reménnyel, nem nézve se jobbra, se balra, csak előre, nagy közös célunk felé, mely a jövendő ködén keresztül is fényt vet lelki szemeinkbe: — így bizonnyal megközelítjük fennséges célunkat. S ennek biztos tudata legyen nekünk elég jutalom nehéz küzdelmeinkért, elég vigasztalás bajaink, sérelmeink feledésére. A magyar jövendő, az ifjúság lelke a mi kezünkben van s nekünk ezt a jövendőt nem szabad kockára tennünk, nem szabad veszélyeztetnünk azért, mert a jelen emberei nem tudják, nem akarják felismerni, méltányolni, hivatásunk rendkivüliségét, fenséges nagy voltát. Ha máskép nem lehet, fel kell áldoznunk magunkat célunkért; de célunk szolgálatában lankadnunk nem szabad. A mi célunk megéri ezt az áldozatot is. Dulce et decorum pro Hungária móri.

Fel hát az új évben új munkára, testvérek ! Nyugatról már pirkad a hajnalunk, már kelőben a magyar nap. Félre a csüg- gedéssel, a kishitűséggel! Gyerünk az iskolába friss munkakedvvel, formáljunk új lelket a magyar ifjúságban, a szebb, jobb magyarjövendő számára; igaz magyar lelket, telve nagy ideálokkal, hálás kegyelettel a magyar múlt fénylő nagyságai iránt, szent hevülettel, acélos akarattal, a jövendő nagy céljaiért. Óvjuk meg az ifjú lelkeket a jelenünk fertőző hatásaitól.