Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 2. szám - Losonczi Zoltán: Egy század magyar tudományossága és a református iskolák

64

Dézsi Lajos, Horváth Cyrill, Horváth János, Kéky Lajos, Szász Károly, Zsigmond Ferenc.

A magyar nemzet és nyelv eredetének kérdése, a magyar őshaza problémái érdeklik első sorban ref. nyelvtudós akadémikusainkat, kik e nagy cél elérésére különböző keleti nyelveket is búvárlataik körébe vontak. Hiszen élükön áll szinte élő eszménykép gyanánt Körösi Csorna Sándor (1833.), a nagy ázsiai utazó, különféle indiai és tibeti nyelvek lelkes kutatója. Ha munkássága nem is vezetett eredményre, ha hiábavaló fáradozásai a mélységes tragikum érzését is keltik, mégis megmaradt az eszme, melynek egész életét feláldozta s az a lelkes csoport, mely most már helyes nyomokon halad a nagy cél megvalósítása felé, éppen az ő nevét tűzte ki zászlajára. Szintén főkép keleti nyelvekkel foglalkoztak: Vámbéry Ármin (I860.), Kuun Géza gróf (1867.) akad. másodelnök és Thury József. Fogarasí János (1838.), Imre Sándor (1858.), Jászay Pál (1836.), egyersmind történetíudós is, Márton József (1831.), pedig a szorosabb értelemben vett magyar nyelvtudomány terén munkálkodtak. Jelenlegi ref. akadémikusaink közül Németh Gyula a keleti nyelvek kutatásának adott hatalmas lendületet, Csűry Bálint, Mészöly Gedeon, Pápay József és Vikár Bála meg:nt a magyar és a finnugor összehasonlító nyelvtudomány lelkes művelői. E helyütt említjük meg többi filológus akadémikusunkat is : Baricz György (1832.), Fröhlich Róbert (1892.) és Lugossy József (1858.) classicus filológusokat s a jelenlegiek közül Darkó Jenő classica és Schmidt Henrik német filológust.

Előkelő helyet foglalnak el ref. akadémikusaink hazánk történetének kutatói között is. Ide tartozik mindjárt az Akadémia első elnöke s nagy jótevője, gr. Teleki József (1830.), a Hunyadyak korának tudós történetírója. Főkép a történettudomány terén szereztek érdemeket: Budai Ézsaiás (1831.), Csengery Antal (1847.), 1875-től az Akadémia másodelnöke, gr. Kemény József (1831.), Ladányi Gedeon (1872.), Lassú István (1833.), gr. Mikó Imre (1858.), Nagy Géza (1901.), Nagy Gyula (1892.), br. Nyáry Albert (1872.), br. Nyáry Jenő (1883.), ifj. Péczely József [1832.), Révész Imre (1859.), Salamon Ferenc (1859.), Szabó Károly (1858.), Szeremley Samu (1908.), ifj. Szilágyi Ferenc (1833.), Szilágyi István (1846,), Szilágyi Sándor (1857.), Téglás Gábor (1888.), gr. Teleki Domokos (1836.), Thaly Kálmán (1864.), s mostani akadémikusaink sorából: Csánki Dezső osztályelnök, továbbá Ballagi Aladár, Károlyi Árpád, Komáromy András, Sebestyén Gyula, Szádeczky Kardoss Lajos, Szentpétery Imre, Varjú Elemér.

Sok ref. akadémikus a jog- és államtudományok, a nemzetgazdaságtan és a politika terén fejtett ki buzgó munkásságot. Tisza Kálmán (1881.) és gr. Tisza István (1910.) mellett ott találjuk a következőket: Ballagi Géza (1888.), Benkő Dániel (1859.), Darányi Ignác (1909.), Dósa Elek (1861.), Fényes Elek (1837.), Galgóczy Károly (1858.), György Endre (1879.), Hegedűs László (I860.), Hegedűs Sándor (1893.), Kallós Lajos (1863.), br. Kemény Gábor (1864.), Kerkápoly Károly (1859.1, Kolosváry Sándor (1830.), Kovács Ferenc (1895.), Lónyay Menyhért (1858.), Ökröss Bálint (1868.), Péchy Imre (1830.), Ragályi Tamás (1831.),