Protestáns Tanügyi Szemle, 1928

1928 / 1. szám - Egyházi és iskolai hírek – Vegyes közlemények

és fáradozott mindaddig, míg kezéből ki nem esett a munka eszköze. Derűs arca és meleg kedélye napsugarat vittek be mindannyiszor meghitt barátainak társaságába, valahányszor azok között megjelent.

Nagy ambícióval és soha nem tapasztalt munkakedvvel lépte át az uj iskolai tanév küszöbét és senki sem gondolta volna, hogy az egészséges, józan életű s még java korát élő tanítómester ily váratlanul távozik el tanítványainak, tanártársainak és szeretett családjának köréből. Szeptember bó 27-én agyvérzés következtében beállott súlyos betegsége örökre elszólította a munka mezőiről.

Temetése az iskolának, jó barátoknak, tisztelőknek s az egész város társadalmának nagy részvétele mellett ment végbe szeptember hó 29-én. Raskó Kálmán.

Huszonnégy éves zolt, mikor a katedrára lépett; harminchét esztendei szolgálat után temettük el január 4-én. E hosszú idő alatt nem volt az öreg Dóczy-intézetnek olyan tagozata vagy alakulata, melynek bölcsőjénél ott ne lett volna és munkájában ne lett volna tevékeny része. Szinte szimbóluma volt az iskola fokozatos fejlődésének, avval együtt haladt ő is, kezdve a varróiskolánál, végezve a leánygimnáziumban. Okleveleit tanítás közben, magánúton szerezte meg; így jut az elemi iskolából a felsőbb leányiskolába, majd a tanitónőképzőhöz, ahhonnan újra visszatér legkedvesebb munkaterére, a közben leányközépiskolává alakult felső leányiskolához. Mikor pedig 1916-ban a fenntartó-testület a polgári leányiskolát is megvalósítja, annak élére őt állítják s az ö ernyedetlen munkássága a tömérdek nehézség közepette is megszervezi és fellendíti az uj iskolát, mely maholnap izmosabb lesz, mint a Dóczy-kollégium régebbi hajtásai. De erről a helyéről is visszavágyik a leányközépiskolához és 6 esztendei igazgatás után lemond mcgbizatásáról. Más emberfiának az igazgatóság maga elég munkát ad, még akkor is, ha az iskola nem küzd a kezdet nehézségeivel. Konrád Teréz sok mindenre ráért mellette. Tanított a leányközépiskolában, vezette a Segítő-Egyesületet, őre volt a természetrajzi szertárnak és az ifjúsági könyvtárnak és ennyi elfoglaltság sem volt elég, még arra is akadt ideje, hogy lelke legyen az iskolai ünnepélyeket rendező bizottságoknak, kirándulásokat szervezzen és vezessen, gyűjtsön hol erre, hol arra a nemes vagy szent célra. A természetrajzi szertár az ő ilyenféle tevékenységének köszöni létezését: alapját iskolai ünnepélyek jövedelméből teremtette meg, saját gyűjtéseivel és adományaival pedig állandóan gyarapította. Órákra szaggatott, munkás élete ott telt el az iskolában; s a jövő kertjében, a mindig-uj ifjúság között talán észre sem vette, hogy míg körülötte virágba borulnak a maganevelte csemeték, az ö tavasza virágtalanul száll tova . , . Életéből hiányzott valami, amire pedig szeretettel csordultig telt egyénisége valósággal praedesztinálta : a családi élet boldogsága. De ez sem tette elégedetlenné. Szeretetét igy egészen az iskolának adta; jutott belőle növendékeknek, kartársaknak egyaránt. Fizetéséből gyűjtögetett vagyonkája arra volt jó, hogy korlátlan segítséget nyújtson rokonnak, kartársnak, jóbarátnak . . . Utolsó gondolata is a kartársak segítése volt;

Konrád Teréz.