Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 1. szám - Külföldi folyóiratok szemléje
44 megemlíteni, hogy a Dalton-tantervvel foglalkozó orosz könyvek címjegyzéke 12 nyomtatott oldalt tesz ki. (Vájjon hány magyar könyvet olvashatnának a kíváncsiak? N, M.) Huber polemizál végűi a Dalton-tanterv ellenségeivel, akiknek két főargumentuma, hogy az osztálykötelék kiküszöbölése nem helyes s hogy a nevelés nagyon individuálissá válik. — Végül megemlékszík az orosz paedagogusoknak új törekvéséről, amely szerint tökéletesíteni akarják a Dalton-módszert a szintén Amerikából hozott u. n. projektmódszerrel. — A projekt-módszer szerint dolgozó iskolák tanulói maguk dolgoznak ki előre munkaterveket, természetesen a tanár útmutatása szerint s az előre kidolgozott terv részleteit egy-egy tanuló vállalja magára feldolgozásra. Fritz Heege a koedukációról ir. Szerinte a népiskolában föltétlenül a koadukáció a helyes nevelési forma. Következtetéseiből azonban ezt azt elvet a középiskolára is át lehet vinni. — A koedukáció nyújt lehetőséget a természetes kiegyenlítődésre, a szellemi munka üdébbé, élénkebbé, vidámabbá válik. Érdekes eseteket emlit az iskola életből, amelyekből kiviláglik, hogy a leányokban anyai természetükből kifolyólag sokkal több a nevelési érzék, mint a fiukban s hogy bizalmi állásokba a fiu-többséggel rendelkező osztályok is legtöbbször leányokat helyeznek. Érdekésen ir Albert Liebold a' szennyirodalomról. A pornográfiát törvényhozásílag kiküszöbölni nem lehet, mert a paragrafusokat rendesen politikai szempontok szerint próbálják alkalmazni. A szennyirodalom kiküszöbölése elsőrenden az iskolák feladata. — Nemcsak azt kell tanítani, hogy mit, hanem azt is, hogy hogyan olvassunk. A mai kor embere felületesen, gyorsan olvas s a könyv igazi szépségét nem fedezi fel. — Egy költemény szépségeit hosszas magyarázgatással el lehet fullasztani, mig a tanár szép, helyes felolvasása egy csapásra feltárja azokat. Nem az a fontos, hogy minél több könyvet összeolvassunk, hanem, hogy egy könyv szépségeit magunkévá tegyük. A növényélettan legegyszerűbb jeleneteit mutalja be egy cikk, a tanulók által készített eszközökről és kísérletek segítségével. — Arno Wegardt arról ir, hogy lehet a hazai földrajz tanítását intenzivebbé, érdekesebbé tenni. Osztálya tanúlóival körlevelet íratott az összes szász- országi iskolákhoz s kérte azok tanulóit, hogy az állami viszonyokról tájékoztassák őket. Képeket, leírásokat, néprajzi, muzeális tárgyakat kértek és kaptak s egy nagy gyűjteményt állítottak össze Szászország ismeretére. — Sokat vitatott kérdést tárgyal Friebe: olvashatnak-e újságot a tanulók. Szerinte: igen. Természetesen nem pártpolitikai cikkeket, hanem olyanokat, amikből a nevelésnek is haszna lehet. Pl. egy egészségügyi héttel kapcsolatban, az újságok cikkei nyomán, szinte a higiena összes kérdéseinek a megtárgyalására alkalom nyílt. Tüzesetek, árvizek, viharok, szerencsétlenségek mind taníthatnak. Az értelmes, okos olvasást is nagyon elősegítette az újságokkal való foglalkozás. Figyelemre érdemes újítás Hamburgban, hogy a népiskolai tanítók középiskolai étettségi és legalább 6 félévi egyetemi tanulmány elvégzése után is csak akkor alkalmazhatók a hamburgi iskoláknál, ha 2 félévet töltöttek a hamburgi egyetemen, praktikus paedagogiai tanulmányozás közben. Amerikai mintára Németországban is nyitottak olyan
